Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Filep Antal: Győr XVIII. századi településtörténetéhez

kísérelték meg. Az az egy-két megjegyzés, amelyet számon tarthatunk, korántsem érdem szerinti, néha pedig csak a szerzők félreértéséről tesznek tanúbizonyságot.

37 Úgy látszik a török kiűzését megelőzően kialakuló és az aztán kiteljesedő új időszak eléggé gyökeres változást teremtett. A konszolidáltabb viszonyok földművelésre kedvezőbb lehetőségei magyarázhatják, hogy a XVIII. század alatt és a XIX. század közepéig a kertek majorközpontokká — komplex mezőgazdasági üzemekké alakultak. Sőt lassan a kertek területe állandó jellegű lakóteleppé vált, a földet birtokló gazdák például Üjvárosban teljesen zárt egységben, az Öreg utca környékén, a régi kertek helyén telepednek le. Állandó lakói lesznek a győri kerteknek is, bár itt több major tartozék jellegű maradt szinte a XX. századig. A XX. században e terület tovább fejlődött és nagy része városiassá vált. A fejlődést a név változása is szépen tükrözi. A kert szavunkat a major szó váltja fel, a győri kertek helyett Majrok, Majorok elnevezéssel találkozunk, amit jellemző módon a Nádorváros név vált fel. Az újvárosi kertek neve szintén megváltozott. Ma Űjvárosi Majorok, vagy Szekeres Majorok néven emlegetik az idősebb nemzedék tagjai. E folyamat megindulásának időpontját nem tudjuk pontosan rögzíteni. Úgy látszik azonban, hogy a XVIII. század elején és végén is még jelentős lehetett az állattartás is, mert forrásaink megemlékeznek a gyümölcs-zöldségtermelés, takarmánytárolás mellett erről is.

33 A terület a korabeli német térképfelvétel alapján is ismert. Mind Újvárosban, mind a pápai, veszprémi útmelléken „Maier Höf" megnevezést találunk.

39 Annyit érdemes felvetni, hogy e változások és a német polgárság súlyának növekedése között összefüggés lehet. Ez a kérdés is alapos tisztázásra vár. összefoglalásként a következőket állapíthatjuk meg. Bár forrásaink szűkkörűek, szegényesek, mégis bizonyosan megállapítható, hogy Győr és nyugati külvárosa Űjváros megosztott, kertes települések voltak. Sáncaik mögött meghúzódó agrár érdekeltségű lakosság megosztott településben élt. A kertekben összpontosult az állattartás, takarmány tárolás. A XVII. századi adataink alapján feltűnően sok hasonlóságot látunk az alföldi városokkal. Ez az osztottság lehetséges, hogy későközépkori gyökerűnek fog bizonyulni. A török kiűzése után még kellőleg meg nem világított folyamat következtében e települési rendszer átalakult, később teljesen megváltozott. Világos, hogy Győr is és Űjváros is beletartozik a magyar megosztott települések gazdag sorozatába. Űgy gondoljuk 37 Borbiró V.—Valló L, im. 75.: A „Kertesszer elnevezés... a település módjára utal, s azt árulja el, hogy e részeken ... kertes művelés folyt." Pedig Borbiró ismerte a megosztott — kertes településeket, igazolja ezt építészeti összefoglalója. [Bierbauer V., A magyar építészet története. (Bpest, 1937.) 169—171.] 38 Villányi, im. 80—81. közli Bél Mátyásra hivatkozva a következőket: "... a fehérvári kapu előtt... zöldség és gyümölcstermelésre szánt kertek... itt tartják házi állataikat." Vályi hasonló képet ad a század végéről. „A Fehérvári kapun kívül pedig a' tsűrök, majorok, és gyümölcsös kertek vágynak, hol barom és egyéb apróbb marhák tartattatnak..." Vályi A., Magyarországnak leírása. (Buda, 1799) II. 121. Az eleven kertkultúra a megosztottság felbomlásával nagyon gyakran jelentkezik, szinte törvényszerűen. 39 I. Katonai Felmérés. Coll. VIII. Sec. 12. 1784. # * * * Itt kell megemlítenem, hogy a cikkem megírásánál első sorban Tálasi István professzor előadásainak jegyzeteire támaszkodtam. Köszönetemet kell kifejeznem Czigány Béla muzeológus, várostörténész kollégámnak, aki mindig segítségemre volt, az újabbkori adataimat neki köszönhetem. 107