Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Filep Antal: Győr XVIII. századi településtörténetéhez

alapján, hogy nem a mai köznyelvi értelemben ismert kertekről beszél a forrás, hiszen a kártételekben mindig lábasjószágot sorolnak fel. A győri kertek tehát jelentős méretű állattartás színhelyei voltak. Nem véletlen, hogy csak két adatunk van arra, hogy kertészek jutnak fogságba éspedig: „Lengyel Boldizsárnak Győr alól az maga kertibül kertészét feleségestül és Nagy Pálnak győri sereg bírójának kertibül kertészét, Mártont elvitték" (1631).

14 A törökök betörései az év különböző időszakában fordultak elő. Vannak tavasziak, késő ősziek. Mindannyiszor állatokat hurcolnak el. Ennek alapján feltételezzük, hogy a kertekben egész éven át tartanak jószágot. A többször ismétlődő „maga kertibül" kifejezés alapján joggal feltételezhetjük, hogy kinek-kinek saját kertje lehetett, amelyet önállóan a közösség nyilvántartása alapján használt. Figyelnünk kell arra is, hogy a városi telekkönyvek, mint ezt Villányi Szaniszló is észrevette, nem sorolják fel a kerteket.

15 Itt arra gondolunk, hogy nem volt szükséges a nyilvántartás, mert ki-ki szabad foglalással juthatott kerthez, e tekintetben nem lehetett korlátozás. Ismerve a korabeli gazdasági, kereskedelmi élet győri kapcsolatait, a fenti adatok alapján tovább menve arra is gondolhatunk, hogy részben a kertek szolgáltak a tőzséreknek állatgyűjtő helyül. Mielőtt nyugatra indult volna egy-egy tőzsér, a a különböző helyekről összevásárolt jószágot talán a kertekben gyűjthette össze. így idegenek jószágai is elveszhettek egy-egy rajtaütésnél, mint ahogyan az a „banai holdult etaber Sirczi Ferenc" esetében is történt.

16 Talán nem véletlen, hogy később a hatalmas méretű disznókereskedés gyűjtő telephelyeit, „szállásait" ott találjuk meg, ahol előzőleg a kertek létezhettek. Ráth Károly az újvárosi kertek helyéről nem beszél, de a győri kertekkel azonosítja (helyesen) a későbbi „Majorok" területét, a mai Nádorvárost

11 Ebben az azonosításban nem is kételkedhetünk. Villányi nyomán tudjuk, hogy Heister főkapitány szabályzatának 27. pontjában foglalt alábbi szöveg teljességgel igazolja ezt: „...a fehérvári kapu előtt fekvő kertek árkai betöltendők éspedig a telek elvesztésének terhe alatt. Árok helyett sövényzettel, vagy tüskével foglalják körül a kerteket."

18 Ennek alapján feltételezhetjük (analogikusán), hogy az úvárosi kerteket sem kereshetjük másutt, mint az Újvárosi Majorok" vagy „Szekeres Majorok" helyén, az egykori Rábcameder és a Cigánylapos közötti területen, a mai Áchim András utca környékén (régebbi neve: Öreg utca volt). Talán egyesekben felvetődik a kérdés, lehetett-e ezekben a kertekben állandóbb jellegű kint tartózkodás, kinti állattartás? Nem zárja-e ki a kertek használhatóságát az a tény, hogy a szabad, sík területen a török felől nyílt terepen a fehérvári kapu előtt helyezkedtek el? Erre megnyugtató választ adhatunk. A kerteket közvetlen biztosították Andrásvára és Tarisznyavár.

19 Ezek a Mosoni Dunától a Pándzsa ér kismegyeri ingoványáig felügyelet alatt tartották a közvetlen vidéket. A fehérvári, veszprémi, pápai utak között elhelyezkedő kertekben a tevékenységet kellőleg biztosíthatták, ha éberségüket 14 Vö. Ráth, Sérelmi jkv. 115. 14 Villányi Sz., Győr vár és város hely rajza, erődítése, háztelek, és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. Értesítő a Pannonhalmi Szt-Benedek Rend Győri Főgimnáziumáról 1881—82. (Győr, 1882) 123. 16 Vö. 11. jegyzettel. 17 Ráth, Hódoltságról 37. 18 Villányi, im. 114. 19 Ráth, Hódoltságról 30. 103