Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Szőke Béla: Győr nevéről

megelőzően az eü diftongus volt általános,

41 írásban 1193-ig csak eu volt a jele. Később is ez marad az általános jelölés, csak ritkán fordul elő az ev alak.

42 Ezek szerint a Győr alakot egy Gyeür (1137: geuriensis) hangzású álak előzte meg. E diftongusos formából egyaránt fejlődhetett egy ű-s és egy ő-s alak, amint azt számtalan példával igazolhatjuk (seyrkev — sírkő ~sírkű; kesereu — keserű~ keserő; eleut — előtt~elűtt; felevl — felől~felűl stb.).

43 Sok szavunk ű~ő rokonhangzós alakjával ma is találkozunk köz- és népnyelvünkben (pl. szűcs ~ szőcs, búr~bőr, kű~kő stb.). Győr neve tehát a magyar honfoglalás korában és a kora Árpád-korban Gyeür (Geur), Gyeürü (Geuru) hangzású volt. Ebből az alapalakból az Árpádkorban a magánhangzók nyíltabbá válásával (az ü-ből ö, az ű-ből ő alakult)

11 e

gy Győr alak fejlődött ki, más irányú fejlődés viszont egy archaikusabb Gyűr alakot hozott létre. A differenciálódás nem volt merev, a két alak ingadozó használatát a XVI. századtól úgyszólván napjainkig követni tudjuk. Megállapításomat az alábbi példák igazolják: A győri pajzs-, nyereg-, szíjgyártók, csiszárok és lakatgyártók átírásban fennmaradt artikulusgyűjteményében

45 olvassuk a következő adatokat: 1577: „MI AZ GYŰR VAROS = ECCLESIANAK KAPTALANYA..."; 1601: „...az Gyuré mestereknek,..."; „...az Győr Városbeliek..."; 1602: „MI GYŐRÉ ECCLESIANAC Kaptalanya ..." (a GYŐRÉ szó Ö-je javított, az eredeti Ü-t Ö-re javították át); 1624: „Gyuré Mesterek Sokadalomkor..."; „...az Gyüré Mesterek ..."; „ ... Győr Varosában lakozó ..."; „ ... Győré mostani és következendő Mestereknec,...". Az érsekújvári (Nővé Zámky) tanácsülési jegyzőkönyvekben a következő adatokat találtam: :1717: „ ... est insula Hosszú Győr"; „ ... Hoßßu Gyűri fellé"; „Hoßßu Gyüren"; 1768: „Hoszú Gyürön"; 1754: „...Hosszú Győri érben". — Naszvad (Nesvody) község határában ma is élő név a Széna gyűr, ugyanebben az alakban ismeri Pesty Frigyes kéziratos gyűjteménye (1864.), viszont a község 1780. évi canonica visitatiojában a Széna Győr, az 1812. éviben pedig a Széna gyűr alakot találjuk.

46 Az érsekújvári és naszvadi példákban szereplő gyűr földrajzi köznév ma is élő jelentése: „vizenyős, csádés talajból kiemelkedő domb." A gyűr okleveles előfordulásai „tumulus arenae, tumulus" jelentéssel a XII. és XIV. századból valók a Dunántúlról. A Kisalföldön és a Dunántúlon ma is számtalan helyen él dűlőnevekben.

47 Mindkét alak él a város- és községneveinkben is. Ilyen földrajzi névi eredetűnek tartom az alábbi helyneveinket: Győr, régen Nagy Győr (Győr-Sopron m.), Szolgagyőr (Győr-Sopron m. és Nyitra m.), Borsosgyőr (Veszprém m.), 41 Gombocz Z., i. m. 83—84. — Bárczi G., Magyar hangtörténet, (Bp. 1958) 94. 42 Kniezsa I., i. m. 30. jegyz. — Ua. Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. (Bp. 1952) 24. 43 Uo. 11. 44 Gombocz Z., i. m. 73. — Kniezsa I., i. m. 9. 45 A győri múzeumban. Lelt. sz.: 53. 12. 12. Az adatokra Czigány Béla hívta fel a figyelmemet. 46 Szőke B. i. m. 203. 47 Uo. 204. 2* .19