Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Lengyel Alfréd: II. József reformjai és a rendi Győr megye ellenállása

a raktárak, az uralkodó hívei. Minden nap várható a zendülés kitörése, különösen ha tekintetbe veszik a külföldi hatalmak áskálódását. — Nem segíthet más, mint az országgyűlés kihirdetése,... a megyei választások elrendelése."

33 Hasonló állásponton volt a kancellária is és javaslatában kérte a törvényesség mellőzésével tett intézkedéseknek még a diéta előtt való visszavonását. A kezdeti engedmények ugyanis most már nem elégítették ki a nemzetet. A köznemesség és a nép legszélesebb rétegei ezeknél sokkal jelentősebb lépésekre vártak. A közigazgatás nehézkes gépezete ekkor már alig működött. A terménybeszolgáltatás szünetelt, az adókivetést a lakosság nem vette komolyan, az újoncozás sehogysem haladt. A központi szervek már tehetetlenül vergődtek, a vármegyék német nyelven fogalmazott rendelkezéseket már el sem fogadtak. II. József nevezetes decemberi leirata (1789-ben) ezért két nyelven, német és magyar szövegezésben érkezett le a vármegyékhez. Ebben Ígéretet tett a nemzetnek, hogy a nyugalom és rend helyreállása után országgyűlésre hívja össze a rendeket a panaszok és sérelmek orvoslása végett. — Az alkotmányos kormányzáshoz való viszatérés elkerülhetetlen volt. A kibontakozás és a belső béke érdekében engedni kellett a császárnak, még pedig megfontolt, határozott tettek árán. Az egészségében teljesen megrokkant uralkodó, szinte a halál árnyékában kénytelen volt visszavonni törvénytelen intézkedéseit. Politikai végrendelkezésében csupán a türelmi és lelkészségi ediktumot, valamint a jobbágy védelmi rendeletet hagyta meg, hogy ezáltal is kifejezésre juttassa legalább az utókor számára, rendszerének humánus jellegét, — ami részben, főleg felvilágosult szellemét illetően nem is vitatható. Még a koronának Budára való visszahozatálába is beleegyezett, hogy jóvátegye a magyarsággal szemben elkövetett méltánytalanságokat. Bécs szánalmas takarodója után az események gyorsan követték egymást. A közigazgatás automatikusan ismét korábbi medrébe került. Győr és Mosón vármegye újból önállóságot nyert, Győry Ferenc kir. biztos pedig bejelentette a rendeknek tisztségéről való lemondását.

34 A császár a régi főispánokat mind visszahelyezte hivatalukba s a rendek egyik legsürgősebb gondja a korona mielőbbi hazahozatala volt. Az előkészületek meg is történtek. Győr vármegye Esterházy János gr. vezetésével fényes bandériumot rendelt ki a nemzeti kincs méltó fogadására.

35 A diadalmenet természetesen a megye székhelyén keresztül vezetett s a sors különös iróniája folytán éppen akkor érkezett meg Budára, amikor a gyászlobogó a császár halálhírére megjelent a bécsi Burg homlokzatán. A rendszer emlékeinek eltörlésére lázas mozgalom indult meg mindenfelé. Bár az adminisztráció még mindig nagyon akadozott, a törvényes hatáskörüket visszanyert vármegyék élénk versengésbe kezdtek a reformok felszámolása terén. Az 1790. év tavaszán összehívott generalis congregatio alkalmával már Zichy Károly gr. országbíró elnökölt, mint Győr vármegye másodízben kinevezett főispánja. Az új tisztikar megválasztása után, amelynek során Sibrik Antal került újból az alispáni székbe,

36 a rendek külön deputációt jelöltek ki 33 Marczali ff., i. m. III. 562. 34 GyÁL., Győr m. közgy. jkv. 967/1790. 35 GyÁL., Győr m. közgy. jkv. 915, - 2191/1790. 36 GyÁL., Győr m. közgy. jkv. 905/1790. «• 83 )