Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Lengyel Alfréd: II. József reformjai és a rendi Győr megye ellenállása

II. JÓZSEF REFORMJAI ÉS A RENDI GYŐR MEGYE ELLENÁLLÁSA A rendi alapokon nyugvó megyeszervezet a XVIII. század utolsó harmadában fénykorát élte, bár bizonyos előjelek már akkor sejtették, hogy hosszú múltra visszatekintő, döntő befolyását már nem sokáig tudja fenntartani a felvilágosult világnézetek egyre fokozódó erőharcában. A nemesség a maga egyéni gondjait, bajait mind* fontosabbaknak tartotta az országos érdekeknél, de a visszaélések és pártoskodások is gyakoriakká váltak a kiváltságosok soraiban. Minden vármegye tulajdonképpen egy-egy kis állam volt az államban s generalis congregatio-ja intézte a területén előforduló összes közigazgatási, politikai, sőt törvénykezési ügyeket. A főispán által összehívott közgyűlés határozott minden fontosabb kérdésben és a szolgabírók úgyszólván teljhatalommal ítélkeztek a járásokban. A rendszer árnyoldalai éppen akkor kezdtek mutatkozni, amikor II. József személyében olyan uralkodó került a trónra, aki anyjának reformpolitikáját követve, az egyenjogúsítás és központosítás elveit kívánta megvalósítani. Elképzeléseinek legnagyobb akadályát a megyékben látta, ezért kezdettől fogva arra irányultak rendelkezései, hogy az önkormányzati kiváltságok felszámolásával egységessé tegye az egész állami gépezetet. Az alkotmányról tárgyalva nem egyszer kijelentette tanácsadóinak: „Es ist der grösste Fehler der Verfassung, dass alles durch General Congregationen behandelt wurde."

1 Egyik legbizalmasabb embere, Falkenstein gróf több ízben gazdag tapasztalatokkal tért vissza magyarhoni útjairól, melyek természetesen Győr megye területén keresztül vezettek. De a császár még trónörökös korában, személyesen is járta az országot, hogy közvetlen megfigyeléseket szerezhessen a belső állapotokról. Ilyen alkalommal, 1768 nyarán egy napot Győrött is eltöltött, majd innen utazott tovább Pozsony felé. Főleg így szerzett tájékozódásai alapján erősödött meg benne az elhatározás, hogy a rendiség egyeduralmának korlátozása által szerezzen érvényt akaratának. A koronázási szertartás mellőzése már kezdetben bizalmatlanságot keltett a rendiség köreiben, még a helytartó-tanács is aggodalmát fejezte ki az esetleges következmények miatt. De a császár ezzel mit sem törődött, válaszképpen még a koronát is Bécsbe vitette. A vármegyék élesen tiltakoztak az uralkodó eljárása ellen és egymás után küldték fel méltatlankodó felirataikat a helytartó1 Marczali H., Magyarország tör'.énele II. József korában. I. (Bp. 1881) 179. 73