Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Jenei Ferenc: Fejezetek a győri vendégfogadók és kocsmák történetéből

4 sével, ennek a cikkelynek és az abban kirendelt bizottságnak a megújítását és minél előbb való foganatosítását méltán elhatározzák". Az országgyűlés újabb határozata alapján a székeskáptalan ismét csak a királyhoz fordult és sérelmeire orvoslást kért. Ugyanekkor Dallos Miklós győri püspök is felemelte tiltakozó szavát és udvari embere Szuhay István szavával diktálta írásba a győri székeskáptalan előtt. 28 De a király válasza olyan volt. amely a katonák eljárását megerősítette. A káptalan ekkor a megyéhez, majd ismét az országgyűléshez fordult, amely a győri káptalan panaszainak kivizsgá­lására és orvoslására újabb bizottságot küldött ki. Ám a katonák újabb erősza­kosságokat követnek el, de a vármegye vizsgálóbiztosai előtt barátságos szóval mossák kezeiket és mindent őfelsége imént említett parancsára hárítanak. A kiküldött bizottság működésének nem sok foganatja volt, hiszen az ország­gyűlés is csak szép szavakkal határozott és törvénybe iktatta a kiküldött bizott­ság munkásságának eredményét, mégis a sok vitának nehezen született meg a végső megoldása. Már egy év múlva élénken tiltakozik a székeskáptalan II. Ferdinánd király parancsa ellen, mellyel a kéthavi bormérést ismét megtiltotta, és ezeket a parancsokat a király időnként újra és újra megismételte. 27 De azért ha merülnek is fel akadályok, lépésről lépésre haladnak előre. Űgy látszik, hogy a sok huza-vona idején, a székeskáptalan mégis megta­lálta a módját annak, hogy a várbeli bormérés elmaradt kéthavi jövedelméért magát kárpótolja. A vár parancsnokának joghatósága alá a város területének csak a várfalak közé eső része tartozott. Noha korábban Újvárosban, Szigetben, Révfaluban és Pataházán is tiltották július és augusztus hónapokban a bormé­rést, a bizottság győri tárgyalásai óta ezeken a helyeken többé nem akadályoz­ták meg, sőt III. Ferdinánd király 1646-ban már csak a vár területén és Pata­házán tiltja meg, de ugyanekkor elismeri, hogy a püspöknek joga van erre Szigetben és Révfaluban, a székeskáptalannak pedig Újvárosban. 28 A székes­káptalan a kéthavi újvárosi bormérését rendesen bérbe adta. 1632. óta ismerjük a bérlők névsorát is, Győri polgárok, a székeskáptalan kanonokjai, sőt a püspök­kök is szerepelnek a bérlők között. A bér ösz-ege kezdetben ingadozott. 214, 172, 260, 280, 300, 350, 400 forintot fizettek, végülis az 1650-es évektől 300 forintban állandósult az összeg. 29 A székeskáptalan magánlevéltára megőrzött egy okmányt, amelyben a káp­talan jövedelmeit kezelő kanonokok bérbe adták az újvárosi bormérést, szól pedig ez eképpen : Mi Farkas pap Győry Cantor, Csehonius István pap Mosony esperest és Lony Mihali pap adgiuk tudtára az kiknek illik, hogi a Nemes Gőry káptalan akarattiabül az Ujvarossi Csapónkat pro Julio et Augusto ez jelen való 1637 esztendőre arendaltuk ki legyen Coberle Christoph deáknak es Takats Márton­nak Gőry polgároknak, úgymint ketszazhetuenket forintért, tali Conditione hogi szabad légien Seört arulnyok es az Sz. Maria Magdolna sokadalmakbanis seört a mennyt akarnak, ha Contrabontot uk találnak annak fele legyen az üveke, ha pedig mi magunk találunk abbul osztó társaink nem lesznek. Tartozik pedigh­26 Uo. Th. XIX. No. 2904, 2928, 2944, 2926. 27 Uo. Th. XIX. No. 2956, 2943, 2931. 28 Uo. Th. XIX. No. 2950, 2925. 29 Uo. Th. XIX. No. 2917, 2953, 2935, 2965, 2966. 66

Next

/
Oldalképek
Tartalom