Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Jenei Ferenc: Fejezetek a győri vendégfogadók és kocsmák történetéből

hogyan volt. A vendégfogadó, a bormérő, a sör- és pálinka-főzőipar akkor még élesen elkülönült. Ha az utasember vendégfogadójában kapott is harapnivalót, de italt már nem, azért a bor-, vagy sörmérőkhöz, kocsmákba kellett mennie, ahol viszont az ételek árusítását tiltották. Mindezeket majd a XVIII. században egyesítik, amikor a vendéglátóipar mai ágai kialakultak. * Régi írásaink mindig külön beszélnek a vendégfogadókról és elválasztják tőlük a borméréseket, melyeknek története külön, színes fejezete a vendéglátóipar múltjának. Régi jogrendszerünkben a bormérés joga a földesurat illette. Csak az ő engedélyével mérhetett bárki bort a birtokában levő területen. Természetesen a birtokosok, bár leginkább maguk is szőlőtermelők voltak, nem tudták a borkeresletet teljes mértékben kielégíteni. Ezért másoknak, elsősorban a maguk jobbágyainak is engedélyt adtak a bormérésre. Ez az engedély leginkább csak a saját boruknak, a maguk termésének kimérésére vonatkozott, idegenből hozott bor mérését ritkán engedélyezték. Ha szükség volt rá, a földesúr hozott bort máshonnan és mérte a maga borával együtt. Amikor a földesúr a bormérést másoknak is engedélyezte, engedélyéért bért követelt és bizonyos időhatárokat szabott, melyeken kívül a bormérés másnak tilos volt. így tett Győr város földesura, a székeskáptalan is, mikor jobbágyainak, a város polgárainak engedélyezte, hogy a város tanácsházában a maga borát kimérje, de július és augusztus hónapban nem, mert akkor csak maga mérhetett Győrött bort. 1562-ben a várost tanácsházzal ajándékozta meg és engedélyezte egyúttal, hogy a város a saját borát a tanácsházban, július-augusztus hónapokat leszámítva, kimérhesse. De a július-augusztusi bormérés jogának fenntartása nemsokára értéktelenné vált. Azzá tette a vár katonasága. Ez nem törődött az ősi földesúri jogokkal és a székeskáptalan minden tiltakozása ellenére mérte a bort egész esztendőn át, még a földesúrnak fönntartott július-augusztus hónapban is. Két évszázados harc indul meg ekkor, amely rengeteg papír és tinta fogyasztásával dúlt, nem egyszer foglalkoztak vele az udvari és királyi főhivatalok, sőt a magyar országgyűlések végzéseinek törvénycikkei is őrzik emlékét. De hiába ütött erélyesen, a maga igazát keményen védve, a magyar törvénykönyvekre a székeskáptalan, a katonaság mindig erősebb volt. Még akkor is, mikor a király a jogot elismerte, de ez sem változtatott a lényegen, a gyakorlat nem változott. A sérelmek és erőszakoskodások Teufel Kristóf, a vár élelmezési raktárának vezetője hivatali működése idején kezdődtek, aki 1566 óta, mit sem törődve a székeskáptalan jogaival, a vár területén szabadon mérette a bort, még július, augusztus hónapokban is. Sőt e két hónapban — mint már említettük — a földesúr bormérését megakadályozta. A székeskáptalan hiába tiltakozott az élelmezési főtiszt tettei ellen a vár parancsnokánál. Az a legfelsőbb helyen is támogatást kapott. 1574-ben Miksa király Máthéssy István nagyprépostot egyenesen megdorgálta, amiért a bormérés ellen tiltakozni mert.

9 Végre a székeskáptalan törvényes útra terelte az ügyet, miután megelégelte jogainak állandó semmibevevését, Máthéssy István nagyprépost és Gabrinus Antal pápóci prépost 1576 9 GySzkáp. magán levéltára Th. XIX. No. 2921. 63