Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Gáborján Alice: Győri lábbeli alakú kerámia edény

annál is inkább, mert feltételezzük, hogy e kerámián reálisan és pontosan ábrázolt jegyeit lelhetjük fel egy — készítésének idején viselt — lábbelifajtának. Európában lábbelialakú kerámiaedények előfordulása két nagy — egymástól időbelileg igen távoli — korszakra esik. Az első körülbelül a bronz, illetve a vaskorszakra tehető, bár ilyen edények már a neolithikumból is ismertek a mai Lengyelország, Csehszlovákia, Bukovina és Bulgária területéről.

2 A bronz- de főleg a vaskorban szaporodnak el az ilyen leletek, s akkor különösen Északolaszországra jellemzőek, majd innen a Lausitz-i kultúrába kerülnek, s ezzel lennének kapcsolatban a cseh, morva, lengyel, sőt magyar és bolgár leletek is.

3 Észak és Nyugat-Európában hiányozni látszanak. Szerepüket tekintve, részben halotti hamvakat befogadó urnák voltak, részben ivóedények. Gyakrabban a sírokból, néha házalapokból kerültek elő.

4 Formailag nagyjából kétféle változatot mutatnak. Az egyikbe olyan ivóedények tartoznak, amelyek kezdetleges cipőféle, vagy felfelé tölcséresen szélesedő szárú csizmaformát mutatnak (5. ábra). A másik csoportban olyan lábbeliformájú edények vannak, amelyek szára felül urnában folytatódik.

5 A győri kerámialábbelin kívül ismert két másik magyar példány éppen ez utóbbi csoportba tartozik. Az egyik a Szabolcs megyei Katóhalomról került elő, míg a másik Egyekről való és késő bronzkori.

6 — A két csoport néha díszített és díszítésüknek különösen egy olyan motívuma érdekes (6. ábra), amely a lábbeli jobb tartása végett a talp alatt is áthaladó szíj ázás jelölése lehet.

7 E nagyrészt időszámítás előtti, időszámításunk kezdete körüli előfordulásoknál három olyan szempont is van, amely látszatra meggondolkoztat a győri kerámiát illetően. Ezek: az előfordulások helye (cseh, morva, magyar, lengyel és bolgár terület), a felfelé tölcsérszerűen szélesedő szártető, — és a lábbeli talprészének közepén keresztbe húzódó párhuzamos vonal, amely talán a lábbeli jobb tartása végett alkalmazott megkötő szíj helyének jelöléseként is felfogható. Forrernek feltűnik, hogy a klasszikus görög-római időkből nem'ismeretesek lábbelialakú edények sem kerámiából, sem üvegből. Arra gondol, hogy a lábbeli formájú ivóedényt talán barbár holminak, barbár szokásnak tartották és lenézték. Ezzel szemben lámpa és balzsamos edény ilyen formában is ismert ebből a korból.

8 A második előfordulási korszak, amelyben lábbeli alakú ivóedények újra — és most már nagyobb számban tűnnek fel, a késő gótika, illetve renaissance, — a céhek komolyabb fejlődésének, különböző céhszokások kialakulásának 2 Kostrzewski, J., cikke Ebért XII. kötetében (Berlin, 1928) 437—438. és Archeologicky ustav Ceskoslovenske Akademie ved pobocha v. Brne (Brno. 1958). Mikulov-i neolithikus lábbelialakú kerámiaedényről. 33 és 35. 3 Kostrzewski i. m. és Forrer, R., Archäologisches zur Geschichte des Schuhes aller Zeiten (Schönenwerd, 1942) 50, 53-54. 4 Forrer, i. m. 44, 50 5 Uo. 45-46. 6 Girke, G., Tracht der Germanen in vor- und frühgesch'chUicher Zeit, Mannusbibliothek. (Leipzig, 1922) nyomán közli Forrer i. m. 49. és V. Tábla 2. ábra, valamint Bona I., Magyarországi művészet a honfoglalásig, 14. „Művészettörténet" sorozat 19. szám. 7 Forrer, i. m. 46, 48, 51. 8 Uo. 60. 24