Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)
Szőke Béla: Győr nevéről
helyzet Sopron esetében is, Idrisi ennek is csak a magyar nevét ismeri, a németet (ödenburg) még nem. 4 A Jaurinum név Győr Árpád-kori helyesírással írt nevének, a Geur-nak származéka. A fejlődés menete világos: Geur>Geurinum>Ieurinum >Iaurinum. Az eredeti Geur alakot előbb latinos végződéssel látták el, majd a szókezdő g j-vé alakult. Mivel a magyar nyelvben g>j hangfejlődést nem ismerünk, az említett változás színhelye idegenben, valószínűleg Bajorországban volt. E következtetés mellett szól az is, hogy a Jauriensis alak először külföldi oklevelekben jelent meg. Hasonló eredetű lehet a szóban előforduló eu diftongusnak au-vá válása is. 5 E rövid áttekintés után rátérek dolgozatom tulajdonképpeni tárgyára, a Győr név vizsgálatára. 1. E fejezetben azokat a naiv, nem egyszer mosolyt keltő szófejtéseket ismertetem, melyekkel dilettáns nyelvészek a Győr név eredetére iparkodtak fényt deríteni. A XVIII. század végén Enessey György úgy vélte, hogy Győr neve a tót Gor névből ered, mivel az „dombot vagy magas helyet jelent", ez a jellemzés pedig a Duna és Rába fölé emelkedő Győrre kiválóan illik. Enessey szerint a Gor név meg is őrződött egy győri dűlőnévben, a Góré rét nevében. 6 E szófejtésben maga Enessey se nagyon bízhatott, mert végülis összegezve az ország több helyén előforduló Győr névről alkotott véleményt, így ír: „a Győr szó valójában vagy tót, vagy a mi igen is könnyen lehet, elavult magyar helybéli tulajdonságot jelentő szó volt." Enesseynek e szófejtését Czech János is elfogadta. 7 Annál hevesebben ellenezte Győr nevének tót származtatását Horváth István, kárpótlásul azonban egy még elképesztőbb szófejtéssel állott elő. Eszerint Győr Szent Gerinusról nyerte a nevét, mivel — mint mondja — a magyar városok, helységek többnyire személynévi eredetűek. 8 Horváth István képtelen szófejtését Ráth Károly állította pellengérre, mondván, hogy ha Győrt Gerinusról nevezték volna el, akkor az ma Gerin vagy még inkább Görény alakban hangzanék — aminek a győriek bizonyára nem örülnének. 9 Friedrich S. Krauss nem kevésbé különösen boncolgatja Győr nevét. 10 Egy hercegovinai guzlárdalt németre fordítva találkozik a Gjula helynévvel, melyet 4 Mollay K., Sopron vármegye vázlatos története. Klnyt. a „Sopron és környéke műemlékei" c. munka második kiadásából. (Bp. 1957) 41—42. 5 Az egyes alakokra nézve lásd: Kovács N., Betűrendes névmutató Wenczel Gusztáv Árpádkori új okmánytárához. (Bp. 1889) — Fludorovits J-, A magyar nyelv latin jövevényszavai. (Bp. 1937) - Mi/cos J., MNy XXXI. (1935) 250. 6 Ráth K., Győr városa neveiről. GyK (1858) 48—49. sz. (Antiquitates et memorabilia Comitatus Jaurens'S. 1799. 6—7.); Zárójelben közlöm az irodalmat, melyet Ráth K. idéz. 7 Az Enessey által emlí'ett Góré rét Győr déli határrészében, a Kálvárián túl fekszik [Louas E., GySz (1941) 171.] Góré szavunk „őrhely, kunyhó" jelentésű, ismeretlen eredetű. Először a XVI. században fordul elő (Bárczi G., Magyar szófejtő szótár. 96.). A dűlőnév nyilvánvalóan az egykori vár védelmi rendszerével kapcsolatos. 8 Ráth K. i. m. Tud. Gyűjt. (1828) II. 100. 9 Uo. 10 Lám F., Orlovicz, a győri várgróf. Győri Kalendárium 1943 évre. 56—59. [Krauss, F . S., Orlovic, der Burggraf von Raab. (Freiburg im Breisgau, 1889)] 14
