Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Csatkai Endre: Adalék a győri városfalak pusztulásának történetéhez

1820-dik esztendő December 28-dik napján dél előtt 10 órakor áldását a körül levőkre adván, háromszori felkiáltások között: „Éljen Ferencz ő Felsége" a kimenetel felnyittatott, a hol is az egyenlő ruhában felöltözött és felfegyverkezett két Osztály Magyar Polgárság az első Laky András, a második Scharitzer Ferencz Kapitány Urak vezérlése alatt; ugy a lövöldöző osztályok jól rendelt muzsikájok hangjai között felállottak, s különös rend szerént 3 szálvét adván, a Polgári Ágyúsok által kormányoztatott ágyú ropogásai között ezen különös inneplés végeztetett. A már béterittetett helynek egyik részén mind azért, hogy a maradéknak ezen inneplés emlékezete fenn maradjon, mind azért, hogy a szegényebb sorsú népnek is emlékezet hagyattassék, s az apróbb Oskolabeli Ifjúságnak különössen ezen alkalmatosságra készítettetett kenyér és mértékletessen Bor is kiosztatott. A Térségnek másik részén pedig az ott foglalatoskodó nagyobb számú munkásoknak nem csak a némely Polgárok által önként adatott számosabb akó borok kiosztottak, hanem több száz számú illő írással bélyegeztetett, és ezen alkalmatosságra készíttetett kenyerek is személy szerént kiadattak; végtére egy egész ökör, melly az előbb emiitett Polgári Fegyveres lövöldöző osztálynak némely Tagjai által megvétetett, különösen felrakott tüz mellett fa nyárson megsüttetett, mellyet örök emlékezetre maga is ő Fő Méltósága a Püspök és Herczeg a nép örömére megszemlélni méltóztatott. így szenteltetett Győr városa kiterjedésének, és reménylett virágzásának első napja, melly nem csak ezen városi lakosokra: hanem az egész Magyar Hazára nézve is méltó, hogy örök emlékezetben maradjon." Szándékosan közöltük az ünnepély bőbeszédű leírását ,szinte érezzük belőle azt a' törekvést, hogy a műemlék lerombolását a szükségnek tulajdonítsák és éppen ezért örömünnep volt annak befejezése. Mindamellett, a régi Győr dicsőségére, emelkedtek a rombolás ellen is hangok, még hozzá hamarosan a Pesten megjelenő Hasznos Mulaságok folyóirat első félévének 170. lapján, néhány héttel a győri ünnepség után. Tán nem is műemléki szempontból irányították az alábbi négy verset a püspöki cécó jogosultságának tagadására, mégis tiltakozás volt a várfalak rombolása ellen és ez magában is nagy szó. Ugyanúgy tiltakozik egy vers, hogy az eddig három várkapuhoz (Bécsi kapu, Duna kapu, Fehérvári kapu) negyediket is csatoljanak. Ügy látszik, valami foganatja volt is a verses tiltakozásnak, mert az új Duna-kapu felirata szerint csak 1835-ben épült és 1863-ban tűnt el, követve a Bécsi és a régi Duna kaput, megelőzve a Fehérvárit. A versek pedig így hangzanak: „1. Győr falai. Győr! melly sokba kerül falaid rontása: pediglen Ez költség, hidd el, rontja le régi bötsöd, Századok ítélték bástyát építeni jobbnak; Ajtót bátorság tsukni, kinyitni veszély. 2. Győri uj kapu. Nagy Győr! hármával birtál kaput, ezt nem elégled? Lenni nagyobb vágyói, és negyedikre sietsz? Egy kapu veszte el Tróját. Mi vészéire törekszik, A ki erős falain megsokasítja nyilast. 8 Arrabona 113