Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Uzsoki András: Szále János magyaróvári festő 1810–1870

Erdei tájkép Markauból, Magyaróvár mellett A felsorolt képek közül biztosan megállapítható a következő festmények azonossága a Hansági Múzeumban levő képekkel: A tihanyi bencés apátság (ltsz. 55. 72.) (3. kép) Csesznek vidéke (ltsz. 55. 101.) (4. kép) Nagyon valószínű, hogy ezenkívül még néhány azonos a felsoroltakkal. A múzeumban még számos olyan kép van, amelyről eddig nem emlékeztünk meg. Ezek közül a legérdekesebbek a magyaróvári képek. 1845 november 16-án készült a magyaróvári egykori kapucinus templom képe. A képet Szálé rajz után készítette, mert a kapucinus rend feloszlatása után, a XVIII. század végén a templomot a rendházzal együtt átépítették és sóházzá alakították. 1845 december 2-i jelzéssel van ellátva az a kép, mely a kapucinus templomot oldalról ábrázolja, (ltsz. 55. 78.) Ezt is rajz után készíthette. 1845 december 16-i jelzésű képén a Sóház udvara látható katonákkal, (ltsz. 55. 105.) 1846 január 10-i jelzés látható egy másik magyaróvári képén (5. kép), melyen a várat és a sóházat lehet látni a pozsonyi úti Lajta híd felől. (ltsz. 55. 106.) E négy óvári kép jelzése után ítélve megálllapíthatjuk, hogy Szálé a helyszíni vázlat után otthon készítette képeit. Festményeit általában az aprólékos, finom, a jelentéktelen részletekre kiterjedő kidolgozás jellemzi. Képein a falombok teljesen azonos ecsetkezeléssel készültek, lehetetlen nem megismerni Őket. Itt nagyon kiütközik belőle a műkedvelő, mert sokszor ezekre több gondot fordít, mint a kép mondanivalójára. Nem törekszik többre, a táj, az erdőrészlet, vagy egy tó ábrázolásában az egyszerű képszerűségnél. (6. kép.) Külön mondanivalója nincs, s talán nem is akart mást kifejezni, mint amit neki a táj esztétikai szépségével nyújtott. Ügyesen viszi vászonra az alpesi tavakban viszszatükröző felhős ég sűrű, zavaros kékségét, vagy a viharos tenger szinte átlátszó, zöldes hullámait. Látszik képein, hogy ,,jól" akar festeni, mindent gondosan kidolgoz mint ahogy ezt megtanulhatta. Hangulatos és finom erdőrészleteiből sokszor élesen válik ki egy ház képe, ez kissé keménnyé teszi a képet, de azért nem zavar. A nézőt ilyenkor a gondosan kidolgozott részletek is lekötik, aprólékos kidolgozásuk finomságával. Szálé vázlatkönyvében a 30. lapon jólsikerült ceruzarajz folyón haladó tutajt ábrázol, jelzése: „Donau Partie den 10 Octob. 840". A múzeumi képzőművészeti gyűjteményben 55. 40. ltsz. alatt találjuk a vázlat után készült festményt, azonban ezen gőzhajó megy a Dunán a tutaj helyett. Ezt a festményt azért említettem meg, mert ezzel együtt még több Szále-kép ismeretlen osztrák festő műveként szerepel a leltárkönyvben, pedig ez esetben a vázlatkönyv is bizonyítja a kép mesterét. Dolgozatunk befejezése előtt szükségesnek tartjuk felhívni művészettörténészeink figyelmét egy Szále-tanulmány megírására, melyben fel kellene dolgozni festményeit és rajzait, hogy helyes értékelés után megfelelő helyet kapjon a magyar művészettörténetben. E tanulmány feladata lenne valamennyi Szále-kép felderítése és az ismeretlen osztrák festőnek tulajdonított képek azonosítása is. Ezzel párhuzamosan a losonci Szálé István életének és munkásságának feldolgozása is szükségessé válik. Uzsoki András 105