Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Kozák Károly: A győri múzeum legrégibb kézi tűzvegyverei

e csoportról, az ágyazatba erősíthető, tusával ellátott szakállas puskákról vannak ugyan, de feldolgozásuk még nem fejeződött be. A mohácsi csatatérről is küldtek két vasnyelü szakállas puskával egy ilyenféle puskát is Budapestre,

18 ami azt jelenti, hogy 1526-ban már a vasnyelűekkel együtt ezt a fajtát is ismerték hazánkban. A fent említett puska (II. tábla, 6 sz.) vasból készült, hossza 1010 mm, külső átmérője a csőtorkolatnál 37 mm, a csőüreg átmérője 18 mm, hátrafelé a cső arányosan vastagszik, végén a külső átmérő 60 mm, legvégén egy kis nyúlvány, az ún. farokcsavar van. A cső hátsó végétől a csőtorkolat irányában 35 mm-re van a cső jobb oldalán a gyújtónyílás, mely alá egy kis felporzóserpenyőt kovácsoltak, ez azonban most hiányzik. A csövet két 65 mm széles gyenge vaspánttal erősítették egy ferdén lemunkált puhafa talphoz. A talp aljától a cső tetejéig mért magasság 195 mm. Ez a méret, a talp méretei és puhafa anyaga, valamint a gyenge vaslemezek arra engednek következtetni, hogy ez a talp egészen újkori, valószínűleg az előbb tárgyaltak mintájára akartak ennek a csőnek is egy ágyazatot készíteni. A cső eredeti, a XVI. században készült, célzóberendezése is volt. Ágyazata és tusája elpusztult. A talp véleményem szerint csak utánzat, ebben az elhelyezésben a csövet sohasem használták. | A győri várból került Budapestre a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum Fegyvertárába az 56. 3876. Itsz. várpuska. (4. kép) Ez a fegyver ugyan nem tartozik az eddig tárgyalt csoportokba, de ezt is keményfa talpba erősítették, mint a levágott csövű, átalakított szakállas puskákat. Vasból kovácsolt, nyolcszögletű csövének hossza 470 mm, a csőüreg ámérője 25 mm, torkolatánál peremgyűrű, hátsó végén faroknyúlvány, a cső tetején irányzék. A gyújtónyílás jobb oldalon, alatta egykor elzárható felporzóserpenyő, csap körül forgatható fedele hiányzik. A csövet a durván faragott, 840 mm hosszú talp mély vájatába süllyesztették és két vaskapoccsal rögzítették. A rövid cső és a keményfa talp mutat némi hasonlatosságot az eddig tárgyalt, átalakított szakállas puskákkal, ami arra enged következtetni, hogy azokkal hasonló helyen és célra használhatták ezt a fegyvert is. A csövet feltehetően a XVI. sz. első felében készíthették. Bár a talpon erős kopásnyomok bizonyítják gyakori használatát, mégis azt gondoljuk, hogy a cső jelenlegi elhelyezése itt is másodlagos és eredetileg ágyazatba erősített, tusával ellátott fegyver volt. Ezért tartottuk szükségesnek ennek a tűzfegyvernek közlését is, amikor a győri múzeum legrégibb kézi tűzfegyvereivel foglalkoztunk. A tárgyalt fegyverek adatainak összehasonlítását kívánjuk megkönnyíteni az alábbi táblázattal : A fenti táblázat adatai jól mutatják a győri múzeum átalakított szakállas puskák közti méretbeli azonosságot, vagy legalább is az azok közti nagy hasonlóságot, mely különösen a vasnyelü szakállasok és a talp, valamint a magasság tekintetében szembetűnő. A szakállas puskák vizsgálata közben készítési módjukra vonatkozó adatokat is találtunk. A puskák átalakítását, másodlagos felhasználását a hosszú háborúk következtében kialakult nehéz gazdasági helyzettel, valamint a vasnak, mint anyagnak értékelésével magyarázhatjuk. A másodlagos felhasználás megerősíti azt a feltevést, hogy az újabb szerke110