Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)
Szőke Béla: Fejezetek Győr koraközépkori történetéből
A nyugati évkönyvek az északdunántúli avar területnek csak egy északi s déli határpontját — Carnuntumot és Sabariát — jelölik meg, nyugati s keleti határait nem említik. E hiányosságot részben pótolja az a térkép, mely elénk tárja a Kárpát medence avarkori lelőhelyeinek elterjedését. 28 Azt látjuk ezen, hogy Észak-Dunántúlon az avarkori lelőhelyek egy eléggé jól körülhatárolható csoportja helyezkedik el. Északdéli kiterjedése nagyjából megfelel az évkönyvek említette határoknak, nyugat felé valamivel kitér az említett két ponton túl, keletre pedig a Rábán túl, egészen a Vértes és Pilis hegység nyugati lejtőiig ér. Valószínűnek tartjuk, hogy ez volt az a terület, melyet Nagy Károly Capcan vezér számára kijelölt s mely sok vihart megélve még 875-ben is őrizte különállóságát. 29 A IX. század folyamán ennek az északdunántúli avar területnek a sorsában osztozott az a népesség is, mely fennmaradt temetőinek tanúsága szerint akkor a mai Győr területén élt. A frank császártól nyert védelem árnyékában nem sokáig élvezhette az avar terület a béke nyugalmát. Amikor a IX. század negyvenes éveitől kezdve megindult a kialakuló morva birodalom és a keleti frank uralkodók hatalmi mérkőzése, melyet a nyugati és keleti egyház harca is színezett, Észak-Dunántúlra — mint amolyan senki földjére — keserves idők virradtak. Csak szemelvényesen említünk az események közül néhányat : 862-ben a morva Rasztiszlav, Karlmann ostmarki herceg szövetségeseként, valójában azonban saját hatalmának kiterjesztését remélve, megtámadta a Nyitráról elűzött Pribinát, aki a negyvenes évektől fogva a zalavári hűbéres birtok ura volt. A hadjárat kudarcba fulladt s azt Karlmann apjának, Lajos királynak ellentámadása követte Rasztiszlav ellen. 30 E hadjárattal kapcsolatban jelent meg a nyugati évkönyvek lapjain első ízben a magyarok neve. Ezek nyilván az egykori római limesúton haladva törtek be bajor földre, majd Rasztiszlav szövetségében vettek részt az említett hadjáratban. 31 A mai Győr környékének lakói ekkor láttak első ízben kalandozó magyar sereget. A morva-frank ellenségeskedés időnként súlyos harcokká fajult. Ilyenekre került sor a 880-as években Szvatopluk morva fejedelem és Arnulf keleti frank uralkodó közt. Ezek során Szvatopluk seregei kegyetlenül elpusztították Észak-Dunántúl területét. A nyugati évkönyvek eleven színekkel ecsetelik a háború borzalmait. Többek között értesülünk egy ütközetről, mely 884-ben valahol a Rába folyó mellett zajlott le s mely a frank—bajor sereg katasztrofális pusztulásával végződött. A menekülő sereg két vezére, Papo és Megingoz a Rába hullámaiban lelte halálát. 32 Intermezzoként említjük meg a nagyobb politikai jelentőségű találkozót, mely 890-ben Szvatopluk és Arnulf között jött létre. Szvatopluk Rómából tért haza, a pápa üzenetét hozta Arnulfnak s e találkozón folytak döntő jelentőségű tanácskozások Csehország további sorsát illetően is. A találkozó helyét Omuntesberch névvel jelölik a fuldai évkönyvek. 33 A hely pontos meghatározása nehéz s azt általában az Ostmark és Pannónia határvidékére helyezik. J. Dekan abból a föltevésből indulva, hogy Szvatopluk Rómából jövet Nyitrára — a székhelyére — tartott, lehetségesnek tartja, hogy Omuntesberch a Pannonhalma szomszédságá88
