Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Lengyel Alfréd: Jobbágysors Győr megyében a felszabadító hadjáratok idején (1683–1699)

Egy esztendővel később már annyira engedett az udvar, hogy elrendelte a katonaság részére szolgáltatandó élelmi és készpénz kvótának a nemesi birtokra, sőt a papság magánvagyonára való kirovását.

41 Az intézkedés kezdetben nagy zavart keltett a rendiség köreiben, a megye hatósága sokszor karhatalmat volt kénytelen igénybe venni, hogy érvényt szerezzen a legfelsőbb parancsnak. A falu népét azonban a kormányzatnak ez a sakkhúzása sem tévesztette meg, annál kevésbé, mert vele szemben a katonai végrehajtások eszközéhez nyúlt. Hochburg Miklós győri hadbiztos e tekintetben készséggel állt rendelkezésre, hatalmaskodásai és jogsértő önkényeskedései megyeszerte ismertek voltak. A panaszok és tiltakozások hosszú sorát vetették papírra ezzel kapcsolatosan is, de még a hivatalos elégtétel-kéréseknek sem volt eredményük. A királyi kamarától érkezett leirat szűkszavúan csupán annyit közölt, hogy az elrendelt katonai végrehajtások súrlódásmentes lefolytatásáért a hatósági szervek felelősek.

42 A nép lázongó hangulatának híre egyre több vidékről jutott el Bécsbe, ugyanakkor a hadjáratokban résztvevő seregek rossz ellátása, leromlott fegyverzete nagy mértékben befolyásolta a katonaság szellemét ëi harci kedvét. Mindez tovább erősítette az uralkodóban az elhatározást, hogy a török háború súlyos, de egyben veszélyes terhétől mielőbb meg kell szabadulnia. Közben a pestis is szedte áldozatait és pedig nemcsak a hadszíntéren, hanem a visszamaradt gyér lakosság sorait is megtizedelte. Győr megye küldöttei még a Nagyszombatba meghirdetett igazságszolgáltatási napra sem mehettek el a járvány fenyegető terjedése miatt. A sok helyütt földalatti vermekben sínylődő, legyengült szervezetű emberek csoportosan menekültek távolabbi helyekre, hogy legalább a „dögvész" szörnyűségeitől megmentsék családjaikat. A közhangulat lecsillapítása végett a császár rendeletet adott ki, amelynek értelmében a Dunántúlra is főtiszteket kellett kinevezni azzal a feladattal, hogy a katonai kihágások orvoslása végett panaszt emelő szegény népnek haladéktalanul igazságot szolgáltassanak.

43 Külön utasítást kapott a vármegye a kártérítési eljárás gyakorlati végrehajtására vonatkozólag, de ugyanakkor a kivetett adóterhek legkevésbé sem mutattak arra, mintha a kormányzat valóban segíteni akarna a helyzeten. Eszterházy Pál nádor a megyei rendekhez írt egyik bizalmas természetű levelében, többek közt a győriekkel is tudatta, hogy az adózó nép vállaira nehezedő legújabb kirovásokat a maga részéről nem helyeselte.

44 De amikor a hadi szerencse alább hanyatlott, további engedményekkel kísérletezett az udvar. Mindenekelőtt felhívás érkezett a megyehatóságokhoz, hogy a katonai adók célszerűbb kivetése tárgyában dolgozzanak ki egy részletes javaslatot. Majd Heister Donát tábornok közölte őfelsége azon kívánságát, hogy a magyarság az általa kivetett adókon kívül más szolgáltatásokkal ne terheltessék.

45 A haditanács kétségtelenül megtiltotta a hadbiztosoknak és az elszállásolt katonaságnak, hogy az előírt leadásoknál többet követeljenek a kifosztott lakosságtól, de a valóságban a visszaélések és zsarolások éppen úgy folytatódtak, mint korábban. Erre mutat az a tény is, hogy Nádasdy Ferenc polgári főbiztos Győr megye rendjeit ismételten sürgette, mivel a katonai túlkapások meggátlására kiszemelt megyei biztosokat még nem nevezte ki.

46 Közben a drágaság — részben a rossz termés miatt is — egyre 10* 147