Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Lengyel Alfréd: Jobbágysors Győr megyében a felszabadító hadjáratok idején (1683–1699)

dőkhöz képest mégis valami csekély javulást jelentett a jobbágyság sorsának alakulásában. Legjobban talán az öttevényiek örültek mindennek, mert ez a község szenvedett legtöbbet az idegen alakulatok túlkapásaitól. Legutóbb is nemcsak hogy ötven akó borát itták meg minden térítés nélkül, hanem ráadásul ki is forgatták mindenéből a védtelen lakosságot.

35 De a vármegye többi érintett részein is erőre kapott a bizakodás, hogy lassankint csak vége szakad a szenvedések hosszú sorozatának. Eszterházy Pál felhívására mindenütt össze kellett írni hivatalos kivizsgálások alapján, hogy „mit s mennyit kinek kölletett fizetni, s kitől mi hántása volt".

36 Az elkövetett zsarolásokról készített jegyzőkönyvet azután a megye hatósága továbbította a nádorhoz. Az 1690. év azonban kellemetlen fordulatot hozott. Az új nagyvezér, Köprili Musztafa újból támadólag lépett fel a császári seregek ellen, s a hadi helyzetnek ez a váratlan változása a kedvezmények terén is éreztette hatását. Ismét csökkentek az engedmények, a sérelmi jegyzőkönyv csupán írott malaszt maradt és a hadra kelt seregrészek ellátása súlyos tehertételként nyomta a földnép vállait. Még a távoleső kanizsai tábor ellátásáról is részben Győr megyének kellett gondoskodnia, holott a felettes fórumok igen jól tudták, hogy túl szigorú követelményekkel lépnek fel. De mégsem engedtek és különösképpen nem Zichy István generális, a Kanizsa mellett gyülekezett felkelők parancsnoka. A vitába még a hadbiztosság is beleszólt, céljukat azonban így sem tudták elérni, a nincstelen parasztság egyszerűen képtelen volt eleget tenni a kirovásoknak. Az alispán a rendekkel együtt levélben vázolta a falvak siralmas állapotát és kérte a közben már foganatosított katonai végrehajtások felfüggesztését, legalább is addig, míg személyesen meg nem tárgyalják a reális lehetőségeket.

37 A válasz azonban az volt, hogy itt alkudozásnak nincsen helye, minden vidék köteles a rá eső hányad erejéig áldozatot vállalni a nagy feladatok érdekében. Sőt ágyú- és lőszerszállítás céljából lovakat, szekereket kellett a megyének rendelkezésre bocsátania, Fehérvár környékére pedig hídjavítási munkákhoz vitték el az otthon talált férfiak jórészét.

38 Még az volt a szerencse, hogy a szalánkeméni véres összecsapást kivéve, inkább védekező jellegű taktikát követtek az egymással szemben álló felek s így a szolgáltatások mérve jelentősen nem emelkedett. A török már legszívesebben egyezkedett volna, de a francia mesterkedések minden közeledési kísérletet meghiúsítottak. így még hosszú évekig elhúzódtak a felszabadító hadjáratok s jóllehet a közvetlen hadszíntér egyre távolodott délkelet felé, a szegény nép nyomorán ez vajmi keveset változtatott. Lipót császár hiába engedélyezett újabb könnyítéseket a katonai hozzájárulások tekintetében, hasztalan ígérte, hogy a lakosság békés életéről gondoskodni fog és a békezavarókat súlyosan megbünteti,

39 az elfásult emberek már semmivel sem törődtek. De az elfojtott indulatok csak fokozták az elkeseredést, mely néha már a kirobbanáshoz állott közel. Kollonics Lipót győri püspök 1690-ben írt levelében nem véletlenül adta értésére a megye rendjeinek, hogy adófizetési kötelezettsége alól egy alattvaló sem vonhatja ki magát.

40 A nép hangulata alapján már akkor tartott a kenyértörés elkerülhetetlen bekövetkezésétől, de a jobbágy tömegek lekötöttsége és járatlansága folytán az elégedetlenség, a gyűlölet tüze továbbra is csak a hamu alatt lappangott. 146