Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)
Lengyel Alfréd: Jobbágysors Győr megyében a felszabadító hadjáratok idején (1683–1699)
eltávoztatása". 27 A nádori közvetítésnek ezúttal nem maradt el az eredménye. Az áttelelő katonaság létszámát valóban csökkentették, sőt a hadbiztosság Rabattá tábornok kezdeményezésére külön tanácskozásra hívta meg a megye rendjeit, hogy összegyeztetve az elhelyezésre kerülő csapatok szükségleteit a lakosság teherbírásával, megállapodjanak a legszükségesebb szolgáltatásokban. 28 Az ilyen jelenségek minden esetre biztatóak voltak, de az általános helyzet javulásáról nem lehetett szó. A felszabadító háború még korántsem ért véget. Rövid szünet után a hadakozások ismét kiújultak s a megyebeli nemesség fegyveres felkelésével egyidejűleg a jobbágynép bajai is elölről kezdődtek. Az élelmezés, lőszer utánpótlás egyre több szállító eszközt és munkáskezet tett szükségessé. Az erre irányuló sürgetések egymást érték, Győr megye azonban a kívánt számot sem járműben, sem emberben nem tudta kiállítani. Az erősen megfogyatkozott és úgvszólván mindenéből kiforgatott lakosságtól már nem lehetett többet követelni. A rendek ezt közölték is Battyányi Ádám és Eszterházy János fővezérekkel, elnézést kérve az útba indított szekerek igen csekély száma miatt. 29 Az átvonulási hullám erősödésével természetesen a fosztogatások és zsarolások is újból mindennaposak voltak. A földeken dolgozó szegény parasztok a rablások következtében már szinte a kertek alá szorultak, mert marháikat elhajtották, gyakran még az ekékből is kifogták. Az élen ismét az idegenek jártak a pusztításban, bár a gonosz példa lassankint átragadt a magyar katonákra is, annál inkább, mivel fizetés szempontjából ők részesültek a legmostohább elbánásban. így ők is a falvak nincstelen népének terhére kerestek kárpótlást. A fegyelem korábban sem volt szilárd, de ebben az időszakban már ismeretlen fogalommá változott. Rengeteg volt a kihágás és az engedély nélküli távolmaradás. Császári rendeletnek kellett napvilágot látnia, hogy e téren valamennyire is helyreálljon a rend. A megye hatósága is megkapta a szükséges utasításokat, melyek arra irányultak, hogy a területén található katonaszökevények és csavargók befogatása minél előbb megtörténjék. 30 A bajt még csak tetézte, hogy a legfelsőbb hadvezetés a sorozatos győzelmeken felbuzdulva, a felszabadító seregek részleges hazaindítása mellett döntött, Mosón és Győr megye ily módon valósággal átjáróházzá alakult. Megszakítások nélkül, télen nyáron váltották egymást a jövő s menő csapatok, felégetve, lerombolva a még épségben maradt családi tűzhelyeket. A sérelmek és panaszok tömegét jegyzőkönyvezték az igazgatási szervek, de orvoslásukra még csak remény sem lehetett. A tenger vizébe ejtett cseppnek számított, amikor Gronsfeld János hadbiztos a német katonaság által elkövetett károkért váltság-összegeket fizetett ki a lakosságnak. 31 S e legnehezebb körülmények közt még a nemesség is kivette részét a sanyargatásból, ahelyett hogy tehervállalásával némiképpen enyhített volna a föld népének szánalmas sorsán. Igen jellemző erre Széchenyi György esztergomi érseknek Győr megyéhez intézett levele, melyben feltárja a rendiség önző magatartását, egyenlő elbánást követelve mindenki számára. Egyes részletei papírra kívánkoznak : „ . . . Ausperg úr regementjének öt kompániája és stábja be fog menni Győr vármegyébe. És noha, úgy értem, megegyeztek az urak abban, hogy az három processusban, mindenikben egy-egy kompánia szállíttassék, a 144
