Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)
Lengyel Alfréd: Jobbágysors Győr megyében a felszabadító hadjáratok idején (1683–1699)
néhány hét múlva csatlakozott végre a megye felkelt nemessége a rábaszováti síkságon táborozó nádori sereghez. A katonai túlkapások híre közben a fővezérhez, Károly lotharingiai herceghez is eljutott. Bár környezete mindent elkövetett, hogy a történteket elsimítsa, e kérdésben egyszer hajthatatlan maradt és a megyehatósághoz címzett leiratában határozott ígéretet tett, hogy a Győrött és közvetlen környékén állomásozó német zsoldosok által elkövetett kihágások ügyében legszigorúbb vizsgálatot fog indítani. 20 Sajnos a krónika nem tesz említést arról, vajon a megtorlások valóban megtörténtek-e ? Az alsóbb parancsnokságok minden esetre megkaphatták a szükséges utasításokat, de ha voltak is ezzel kapcsolatosan felelősségre-vonások, lényegében nem változtattak a helyzeten. A végképen meglazult fegyelmet még a legmagasabb fórumok sem tudták a szélrózsa minden irányából összetoborzott, vegyes ajkú seregkötelékek közt helyreállítani. Erre mutat az az elkeseredett hangú levél is, melyet valamelyik győrmegyei földesúrhoz intézett a majorokon tengődő jobbágy népe. A címzett személye nem állapítható meg, mivel az írás egy pertöredék hátlapján maradt fenn az utókor számára. A beadvány többek közt ezeket írja : „Kérjük Nagyságodat, méltóztassék kegyes szemeivel kegyelmesen reánk, nyomorultakra tekinteni, ím az sok jövő s menő mindennapi csavargó katonák miatt nem alhatunk, űznek, kergetnek, vernek bennünket, rajtunk kvártélyoznak, húznak és vonnak bennünket minden felé. Azért alázatosan könyörgünk, méltóztassék egy felé eligazítani állapotunkat, avagy úri parancsoló levelet nékünk adni, hogy az féle mindennapi rajtunk kvártélyozó csavargó katonákkal mit kellessék cselekednünk, mert ha Nagyságod velünk azt az irgalmasságot nem teszi, kénytelenek lennénk pusztán hagyni a falukat." 21 Az úgy nevezett szabad költözködés joga valóban megillette a jobbágy embert, de a gyakorlatban ez a törvényes önvédelmi eszköz sem jelentett biztosítékot a hatalmaskodásokkal szemben. A helyváltoztatás lehetősége ugyanis csak abban az esetben állt fenn, ha az úrbéri tartozások teljes kiegyenlítést nyertek. Ez pedig a fennálló helyzetben szinte elképzelhetetlen volt. A jobbágy családok állandó hátralékban voltak földesuraikkal szemben s ha mégis elköltöztek, gyakran erőszakkal kényszerítették őket vissza régi munkahelyeikre. A földesúr csak a saját érdekét tartotta szem előtt, azzal vajmi keveset törődött, hogy alattvalóit az úrbéri szolgáltatások mellett a zsoldos hadak garázdálkodásai is fojtogatják. Bár végeredményben a költözködés sem javított a szegény nép sorsán, hiszen a terhek és követelmények mindenütt nyomasztóak voltak. A következő esztendő elején valami keveset enyhült a lakosság helyzete, miután Győr megye hatóságának sikerült megalkudnia Abele Kristóf hadbiztossal, a német katonaság beszállásolása tekintetében, 22 de csak átmenetileg. A tavasz közeledtével az átvonulások ismét megkezdődtek és a csatározások felélénkülésével párhuzamosan a megpróbáltatások is újból fokozódtak. Az ellenség üldözése nyomán mindjobban felbomlott a rend és a leszakadt seregrészek fosztogatásai semmivel sem maradtak el a körözött gonosztevők rablásai és egyéb gaztettei mellett. Az otthon maradottak félelem érzetét csak növelte az körülmény, hogy a munkaképes férfiakat távolabbi vidékekre vitték sáncolásra és főleg a hadászati szempontból fontos átkelő hidak kijavítására. A jobbágy ember, amíg 142
