Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Jenei Ferenc: Győri élet a török hódoltság korában

Minden malomkűtül 20 dénár Minden teli szekér haltul egy fogás halat és 40 Komáromiak, kik rácz és török árusok : 12 " Minden főző asszonytul 4 Minden len- és kender-áruló asszonytul 1 Párna- és ruha árusoktul 2 ötvösök, kötélgyártók, szijjártok 4 " Üveggyártók, süveggyártók 4 Minden szekér szentül és fátul 4 Minden teli szekér léctül és gerendátul 4 " A győri csapiárok egy-egy pint bort vagy 4 " Minden szőlő árustól 40 Minden hajón lévő búza, rozs, árpa, zab, köles mérőjétől 1 Minden táblán lévő kockásoktul 20 " Minden hajtott eladó marhátul 2 " Az ilyen sokféle díjszabás eredményeképpen sokféle volt a vásár bevétele is. Például 1646-ban az egyik vásár a székeskáptalannak a következő bevételt hozta : 13 forint és 22 dénár, valamint 20 db magyarsajt, 2 db égetett agyagból való tál, 1 lábas, 6 fazék, 2 fekete korsó, 1 zöld mázas korsó és — 26 fej hagyma.

23 A vásárvámokon kívül hídvámot szedett a püspök és a székeskáptalan az abdai hídnál. De a vámoknál lényegesen nagyobb terhet jelentett : a harmincad. Ezt az országból kivitt és az országba behozott áruk után fizették és jövedelmét a királyi kamara kezelte. A harmincad terhét fokozta az, hogy a harmincadhivatalok működésével kapcsolatban sok kifogás merült fel, mert a harmincadok a legkülönbözőbb módon, törvénytelen illetékek követelésével is zsarolták a kereskedőket. De ugyanekkor zsarolta a vásárra igyekvőket a hídon és a vár kapujában a vár katonasága is. Az 1659. évi 23. törvénycikk elrendelte, hogy ezt a pénzzsarolást „el kell törülni és megszűntnek kell tekinteni".

24 V. A nagy hasznot hajtó és bizony nagy kockázattal is járó kereskedés mellett, szépen virágzott e korban az ipar is. Az iparnak, a kereskedelem számára is dolgozó iparnak ősi, a középkorba nyúló hagyományai voltak Győrött. Ezek a hagyományok azonban ebben az időben szemben állottak már az európai fejlődéssel, ahol a feudalizmus bomlása már megindult. A magyar ipar még nem érkezett el a fejlődésnek erre a fokára, amely a kialakuló kapitalizmus kezdő korszakán már túljutott. Nálunk még teljes virágzásban volt a céhrendszer. A céhek a szabad versenyt nem ismerték, mert a céhekbe tömörült mesterek gondosan őrködtek, nehogy a mesterek számának gyarapodásával a szabad verseny szelleme megbontsa az ősi céhkereteket. Az egyes céheken belül szigorúan megállapították a mesterek számát. Nem egyszer királyi beavatkozással lehetett csak egyes régi, arra már nagyon érdemes legényeknek a mesterlevelet megszerezni, mert a céh a létszáma szaporításának a leghatározottabban ellent állt. Erős érdekvédelmi szövetség volt minden céh zárt létszámával, minden tagra szigorúan kötelező szabályaival, a céh 130