Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)
Jenei Ferenc: Győri élet a török hódoltság korában
segítették és ha a kölcsönt nehezen is kapták vissza, az esedékes tőke, vagy kamat helyett érkező nemesi oklevél sok pénzzel fölért. A város polgársága egyes, vagyonos tagjainak a nemesség soraiba való emelkedése érdekes helyzetet alakított ki. A megnemesített győri polgár megmaradt a város polgárságának keretei között, de ugyanakkor résztvett a megye életében is. Amikor 1611-ben összeírják a vármegye nemeseit, névsorukban a következő győri nemes polgárok neveit olvashatjuk : Darnay Balázs, Borbély Mátyás, Feöldessy István, Torkos Péter, Balog Lukács, Giwrakovich Szabó György és István, Mészáros János, Tót János, Szabó Balázs, Szűcs Péter, Pálffy István, Borbély Vidák Benedek, Szabó Pál, Angrano Márton, Tuczker Miklós, Szakolczay Márton, Baksay Péter, Bekaria Virgil, Balog Péter, Makláry Márton, Pálfi Sebestyén, Pozsonyi Berkes István, Bolla János. A megyei birtokos nemesség sorában győri polgár Pallér Jeromos, Lengyel Farkas, Miklós Ferenc, Szeghi Gergely, Vincze György és Dallos János. 15 A város polgárainak a nemesek sorában való szereplésével sajátos helyzet alakul a megye és város tisztikarában. Nem egy hivatali pálya a győri tanács jegyzői asztalától indul. Jegyzőből esküdt, majd városbíró lett. Aztán a városbírói pálcát a megyei szolgabíróéval cserélte fel, hogy végül is az alispán székébe emelkedjék. Így Dallos Miklós püspök testvére, János 1611-ben megyei esküdt, 1614—1615-ben győri városbíró, 1626-ban pedig a megye alispánja egészen 1637-ig. A XVII. század első felében nem ritkák ezek az esetek, s vannak évtizedek, mikor győri kalmár családok fiai döntenek a város és megye életéről, sőt az ő szavuk dönt a győri püspök székében is. Az 1620-as években a győri tőzsér családból származott Lépes Bálint (1619—1623) és Dallos Miklós (1623—1630) püspökfőispánok idején az egymással szoros rokoni kapcsolatot tartó győri kereskedő családok irányítják a várost és megyét. Sajátos korszaka ez a város életének és nemességre emelkedett polgárainak, amely minden feudális hibája mellett is sokban rokonszenves. Talán egyik legjellegzetesebb tulajdonsága feltétel nélküli magyarsága. Nem enged maga közé németet és keményen szembeszáll az idegen katonai hatósággal. Igaz, a maga ügyét is védve, harcol a városért és megyéért. A másik értéke az élelmes kereskedő, kalmár szellem. Még beszélünk majd e kor győri kereskedőjéről. Nehéz, sokszor életveszélyes foglalkozás volt az, de a győri kalmár győzött a nehézségeken, száz veszély és ezernyi kár terhével is vagyont tudott szerezni, tudott okosan gazdálkodni. Az így szerzett vagyon hatalmával emelkedett, s nagy kár, hogy a század második felében elszakadt a város életétől. Birtokára húzódik, csak a gazdálkodásnak él, kikapcsolódik Győr város polgárságának életéből. Sajnos azonban az, hogy helyére nem a szerényebb anyagi körülmények között élő, magyar polgárság, hanem a német főparancsnokok által is támogatott, módosabb, német eredetű polgárság lépett. Nem a város magistrátusában, hova egyelőre németet nem engedtek be, hanem az ipari, különösképpen pedig a kereskedelmi életbe. Oda, ahol a vagyonosodás útja biztosítva volt. Ez elől a németek elzárták a magyar polgárságot és ezzel megindult lassú háttérbe szorulásuk. És egyidejűleg megindult Győr elnémetesedése. A nemesség érdekei már elszakadtak a várostól, s csakhamar eljött az idő, mikor a XVII. század végén szembe is fordultak vele. 122
