Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)
Jenei Ferenc: Győri élet a török hódoltság korában
a bíróválasztásnál a káptalan ellen. Szőnyi Mártont, a város törvényei értelmében szabálytalanul, egy kisebb csoport választotta bíróvá és hivatalába be is iktatta. A székeskáptalan nem erősítette meg, de Szőnyi sem a pecsétet, sem a bírói pálcát nem adta ki a kezéből. Végül is a székeskáptalan királyi parancsot eszközölt ki és annak hatalmával fosztották meg Szőnyit bírói tisztétől. A bíró és tiszttársainak megválasztását bejegyezték a város protokollumába (jegyzőkönyvébe). 1622. április 22-én ez a következő módon történt : ,,Ez napon eskötteték meg a bíróságra Kethelyi Pál uramot, az közönséges vox választása szerint. Az előbbeni esküdtek közül megmaradván és választván Szöcs István, Horvát Pál, Gyurkovits Szabó István, Opitz János. "Újonnan választott esküdtek Bogyó Szabó Márton, Egri Márton, Csiszár István, Újvárosban Fülöp Kovács 1 , Csizmazia Mihály. Városi főhadnagy Ötves László megesküdt a hadnagyságra. Újvárosban főhadnagy Kapra Lőrinc megesküdt." — Amikor a választás megtörtént, az egyes tisztségek viselői letették a hivatali esküt. A bíró esküszövegében, jellemzően a kor feudális gondolatvilágára, a kövekezőket olvassuk : „Esküszöm, hogy az én tisztemben tehetségem szerint mindenekelőtt az Istennek, az én fejedelmemnek, annak utánna természet szerint való földesuramnak minden dolgokban hű és igaz leszek. Hasonlóképpen városomnak minden jó dolgokban és igaz ügyeinkben hasznát, javát és igazságát és privilégomit erőm szerint őrizni, oltalmazni és elősegíteni igyekszem. Törvénynek folyásában pedig boldognak és szegénynek személy válogatás nélkül, minden igazságos törvényt igyekszem szolgáltatni." •— Amikor ez az eskü elhangzott, a megválasztott új bíró átvette egy esztendőre a város irányítását. 5 A város polgárságának az önkormányzatban rejlő jogai után nézzük jobbágyhelyzetéből következő terheit is. Győr város polgárai a székeskáptalan jobbágyai lévén rendes földesúri adót fizettek házaik és földeik után. Ez az adó korszakunkban az egész városra együttesen 100 forint volt. De ezen kívül dézsmát és tizedet is fizettek minden terményből, az őszi és tavaszi vetésből, a borból és a bárányból. Akinek nem volt vetése, annak az úgynevezett kereszténypénzt kellett fizetni, amit házanként 5 krajcárban állapítottak meg. Sokkal nagyobb terhet jelentett az országosan megállapított hadi adó. De ezeken kívül voltak a város polgárainak egyéb kötelezettségei is. így Szent György napkor a földesúrnak 100 forintot fizettek, újévkor egy szarvast, vagy vaddisznót, vagy két dámvadat szolgáltattak be. Szüretkor a káptalan üres hordóit Védenybe szállították és télen a káptalan jégvermébe jeget hordattak. Ezenkívül alkalmi fuvarra is kötelezve voltak. Mindez tekintélyes, nehéz teher volt, különösen azokban az években, mikor a törökveszély miatt a győriek jövedelme is megcsappant. 6 Amikor a város közigazgatása Győr életét a rendes mederbe terelte, megindult a küzdelem a polgárság vagyonáért, házainak, telkeinek viszszaszerzéséért. A győri várat visszafoglaló katonaság a várost is magáénak tekintette és a város területén lévő ingatlanokkal, mint magáéval rendelkezett. Minden egyes polgárnak külön kellett tulajdonjogát igazolni. 1604. szeptember 15-én a székeskáptalan összeírta azok neveit, akik igazolták, hogy Győr török megszállása előtt Győrött házingatlannal bírtak. 117-en voltak. Ha az 1600-ban összeírt 87 teljesjogú városi polgár 117
