Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Kozák Károly: A győri múzeum legrégibb kézi tűzvegyverei

a XVI. század II. felében is nagy számban megtaláljuk a dunántúli várakban,

12 tehát a győri vasnyelű szakállasok pusztulásával és átalakításával is csak a XVI. század II. felétől kezdve számolhatunk. Ezek után bizonyosra vehetjük, hogy az átalakítást nem puskamester végezte, vagy ha mégis az, akkor a pontosabb célzást figyelmen kívül hagyta, mivel a csaknem felével megrövidített csővel úgysem lehetett már nagyobb távolságra pontosan célozni. Ez utóbbi esetben felvetődik két lehetőség is. Az átalakított szakállasok csöve a talp ferdén lemunkált lapjába van erősítve, s ez mindegyiknél azonosnak mondható szögbeállítást jelent. Ennek alapján elképzelhető, hogy ezeket a fegyvereket egy bizonyos célra belőtték — közeli kapu, híd, stb. előtti terep — s rögzítették, tehát az egyes lövéseknél nem kellett célozni. Talán egy ilyen rögzítésre szolgálhattak a talp végén levő, félkör alakú széles vájatok. A másik lehetőség, hogy az átalakítás után már csak hírlövő-, jelzőágyúként használták ezeket a fegyvereket. Ilyen jelzőágyúkat említ Evlia Cselebi is 1664-ben, amikor leírja, hogy kalauzaik miért vezetik őket az erdőben, egy vár közelében.

13 Most azonban folytassuk az előbb tárgyalt tűzfegyver leírását. A gyújtónyílás mögött, a levágott csővég összekovácsolásával kialakították a faroknyúlványt, amely jelenleg törött. A csövet egy szeggel és három 33—35 mm széles, erős vaspánttal erősítették a keményfából készített, előzőekhez hasonló talphoz. A csőüreg átmérője 24 mm, a talp aljától a cső tetejéig mért magasság 240 mm. A talp egyik oldalán 8629. sz. jelzés, a másik oldalán pedig egy bevésett szívben R F betűk vannak. Ezzel be is fejeztük ennek a vasnyelű csoportnak a leírását ; mind a négy átalakított tűzfegyver a magyarországi vasnyelű szakállas puskák csoportjába tartozik. A XV—

XVI. század fordulója táján készülhettek hazánkban vagy Németországban.

14 Minden bizonnyal használat közben „szétszakadoztak", s valószínűleg a XVI. sz. végén, vagy a XVII. században — mivel a vasat akkor igen megbecsülték

15 •— keményfa talpba erősítve, várfalon elhelyezhető, esetleg rögzíthető várpuskává alakították. A vasnyelű szakállas puskák készítésére vonatkozólag a győri múzeum legrégibb tűzfegyvereinek vizsgálata fontos adatokkal gyarapította ismereteinket. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum vasnyelű szakállas puskái

16 közül az itt közölt ép puskán (I. tábla, 3. kép) jól látszanak kívül a kovácsolás nyomai, de a másik kettőn azt nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani. A győri vasnyelűeken viszont mindegyiken jól látható a kovácsolás, sőt a II. tábla, 2. sz. fegyver csőtorkoiatánál, a csőüreg belső részében mutatkozik egy kovácsolás okozta rétegződés, ami arra enged következtetni, hogy a csövet „vaslemeznek", lapos vasnak egy vas- vagy fémtüske köré való kovácsolásával alakították ki. A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum egyik ágyazatba erősíthető szakállas puskáján hasonló rétegződés mutatkozik.

17 Természetesen még sok adat szükséges ahhoz, hogy a XV—

XVI. századi szakállas puskák készítése tisztán álljon- előttünk. A II. tábla, 6. sz. tűzfegyver is egy átalakított szakállas puska, de ez már nem az előbb tárgyalt két csoportba, a fanyelűekhez és a vasnyelűekhez tartozik, hanem ez utóbbiakat követte fejlődésben és időben. Ezek a XVI. század elején jelennek meg hazánkban, pontos adataink 107