Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)
tett arról, hogy február hó közepe táján Polgárdi községből egy bronz Mercurius-szobrocskát hoztak megvételre a múzeumba. Minthogy azonban betegsége megakadályozta a személyes megbeszélést, nem sikerült megegyezniük. Kötelességszerűen jelentést tett a M. Tört. Múzeumnak, illetve a Közgy. Orsz. Főfelügyelőségének, mire a Nemzeti Múzeum részéről Radnóti Aladár dr. kiszállt és a helyszínen meg is vette. így méltó helyre került, bár nálunk is meg lehetett volna a helye római gyűjteményünkben. Körbei Henrik cukorgyári igazgató Marosi Arnold iránti kegyeletből megküldte a múzeumnak a nagyhalompusztai ásatás fényképét, ezt bekereteztette és kérte hogy méltó helyre helyezzük el múzeumunkban. A képet megköszönve az irodahelyiségben a gyászszalaggal övezett Zádor-féle rajz és a bekeretezett gyászlap közé, azon a falon helyeztük el, amely előtt annyit dolgozott boldogult igazgatónk. A Műemlékek Orsz. Bizottságához fordultunk a múzeum középkori kőanyagának teljes átvétele ügyében, amihez elvben hozzá is járultak. Hóman Bálint vall. és közokt-ügyi miniszter közbenjárására Ernyei József ny. Nemzeti Múzeumi főigazgatótól fehérvári orvosi céhemlékeket kapott a múzeum ; a minisztérium pedig az éremgyüjt. kiegészítésére 22 drb művészi érmet ajándékozott. Székesfehérvár városa évi 1200 P segélyt utalt ki öt éven keresztül múzeumunknak. Ez a segély 1938. évvel lezárult és az új költségvetésbe már nem vétetett fel. Ezért kérelemmel fordultunk a városhoz, hogy pótlólag vegye bele az 1939. évi költségvetésbe és tovább mindaddig, míg a múzeum ügyének végleges rendezése meg nem történik. A Közgyüjt. Orsz. Főfelügyelősége közölte, hogy Dormúth Á. múz. igazgatói megerősítését csak a tisztviselői kérdés végleges rendezése kapcsán fogja megejteni. A Vall. és Közokt. ü. Minisztérium 1000 P segélyt utalt ki a múzeum könyvtára számára. Minthogy ez az összeg meghaladja szükségleteinket és néhai Marosi Arnold néprajzi gyűjteményünk berendezésére kérte, azzal a kéréssel fordult az egyesület a VKMin-hoz, hogy azt megoszthassuk 500—500 pengős részekre és e két célra felhasználhassuk. Erre az engedély meg is érkezett. Közben a Közgyüjt. Orsz. Főfelügyelősége úgy intézkedett, hogy az egész összeg a 400 P államsegéllyel együtt ásatásokra fordíttassék. Ezt az ellentmondást úgy hidaltuk át, hogy saját költsévetésünkből fordítunk majd kb. 1000 P-t ásatásokra. Örömmel jelenti, hogy a Vall. és Közokt. ü. Minisztérium 500 P-t utalt ki a Tác-Fővenypusztai római-kori romok biztosítási költségeire. A konzerválást elvégeztük és a fennmaradt pénzt az idei további kutatásra fordítjuk, hogy ezáltal az eddig kétes tudományos problémákat eldönthessük. A pénztári kiadások tételeit bemutatva választmányi jóváhagyást nyertek. A múzeumi belső munkálatok ismertetése után bejelentette, hogy az 1939. évi jan. 31-i emlékgyűlés felhatalmazása alapján Marosi Arnold emlékét a múzeum első termében gondolná megörökíteni. Márványtábla hirdetné a múzeum megalapítását, e körül Széchenyi Viktor gróf, Lauschmann Gyula dr. és Marosi Arnold képei, illetve domborművű arcképei, esetleg utóbbinak mellszobra volna elhelyezendő. A terem többi részében a múzeumi ásatások képeit vagy más gyűjtemény részt lehetne elhelyezni. A választmány az elgondolást megáévá tette és végrehajtását a közgyűlés elé terjeszti. Közgyűlés. Alapszabályok értelmében 1939. jún. 8-ra hirdetett közgyűlés nem lévén határozatképes az 1939. jún. 19-én tartott vál. ülés után folyt le a f. évi közgyűlés, Széchenyi Viktor gróf elnöklete mellett. Dormúth Árpád együttes titkári és igazgatói jelentésében Marosi Arnold tudományos, emberi és nemzeti működéséről emlékezett meg. Vázolta a múzemum 1938. évi munkáját, anyagi ügyeit, gyarapodását, a külső és belső munkálatokat és a múzeum látogatottságát. SO