Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)

Kálmán király sírmellékletei. A székesfehérvári bazilika királyi tetemeinek sírmellékletei közül eddig csak III. Bélának és nejének antiochiai Annának sírmellékleteit ismertük. Ezeknek hű másolatai a székesfehérvári múzeumban is láthatók, az eredetiek a budavári koronázó templomban a király és királyné díszes szarkofágjában a csontvázak mellett vannak. Egyéb a székesfehérvári bazilika területéről származó sírleletek Forster Qyula műve szerint (III. Béla magyar király emlékezete. Bpest, 1900) két egyenlő részből összeillesztett, nyitható bronzkereszt (7. á.), aranyozott bronzfeszület (8. á.), ezüst gyűrű, pecsétnyomásán zerge vaey kecskebak vésettél (10, 11. á.), végül az 1839-ben feldúlt, Buzlay-családnak tulajdonított sírok mellékletei : arany ékszerekből készített karperec (13. á.) arany gyűrű gránáttál (14. á) és öt darab különféle ékszerrészlet (15. á.). Az 1938-ban megjelent »Emlékkönyv Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján< III. kötetében László Qyula tüzetes vizsgálat alá vévén a Buzlay-csládnak tulajdonított sírmellékleteket (53S—550. 1.) a karperecről, amely 5 darab vékony láncokkal összekötött, filigrános aranylemezből és egy cellazománcos korongból áll (V. t. 1. k.), megállapította, hogy az XIX. századi összeállítás. A lemezek ugyanis eredetileg összefüggő egészet alkottak. Utólag nyirbálták azokat szét és csináltak belőlük karperecet. Technikájuk alapján a XI-XII. század határán készültek és egy keleti formájú jogar nyelének tartozékai lehettek. Ugyancsak ennek részei voltak egy hengeres, pártásszélű aranytárgy (V. t. 7. k.) és a leletben levő kis aranycsüngők (V. t. 6. k). A lelethez tartozó három kisebb díszítéses aranylemez övdíszítmények voltak (V. t. 2—4). Egy granulácios füles gombocska (V. t. 5) rendeltetése ismeretlen. A karperecen levő cellazománcos korong színei alapján XII. század elején, esetleg a XI. század végén készülhetett és eredetileg könyvfedelet, kelyhet díszített. Az aranygyűrű köve almandin (V. t. 8.). 38 — A Buzlay-családnak tulajdonított feldúlt sír leletei tehát László Qyula megállapítása szerint filigrános fegyveröv, jogar, almandinköves gyűrű és egy, a sírlelet korát meghatározó zománcos korong. Ehhez hozzá kell még vennünk Henszlmann feljegyzése szerint azt a 17 arany dukát súlyát kitevő, körülbelül 60 gramm aranymennyiséget, amelyet ékszerek beolvasztásából kaptak és a rendszertelen kiásás folytán elkallódott aranytárgyakat. Ez a gazdag temetkezési mód, főleg a gyűrű és jogar, a mellékletek magas művészi színvonala és technikájuk alapján megállapítható kora, a magyar koronázási jogarral összefüggő fémművesség kétségtelenné teszik, hogy a székesfehérvári bazilika területén 1839-ben kiásott sír nem a Buzlay családé volt, hanem valamelyik árpádházi királyunké. A zománcos korong időhatározó értéke alapján Könyves Kálmán (1095 — 1184) magyar királyé lehetett. Marosi Arnold. Dunapentele népvándorláskori leletei a székesfehérvári múzeumban. Dunapentele főként mint római lelőhely szerepel az archeológiában. A népvándorlás korából csak elvétve találunk róla adatokat, de összegyűjtve ezek is sokat jelentők helytörténeti szempontból. Egyik ilyen érdekes 1er léte a székesfehérvári múzeumnak az a simított díszítésű feketés-szürke korsója (Lt. sz. 3117), mely 1913-ban, mint államsegélyből való vétel került a múzeumba római leletekkel együtt és hosszú ideig azok között is volt kiállítva. Először a német-osztrák archeológusok 1929-i látogatása alkalmával keltett figyelmet, akik érthető sovinizmusból germán eredetűnek mondották. Dr. Alföldi András, budapesti egyetemi tanár azonban az Archeológia Hungarica IX. kötetében (Leletek a hunkorszakból és ethnikai szétválasztásuk) képét is közölve kormeghatározó analógiák alapján a hunleletek közé sorozta (48.1. és XXXII. t.), amit anyaga, alakja, de főleg díszítése