Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)

Marosi Arnold. súlyosabbá vált és a terveket ahhoz kellett szabnia, akkor adódtak egymásután a legbőségesebb alkalmai a legértékesebb munkához: az előszállás-bajcsihegyi és öreghegyi avar sírmezők a vajtai avar és honfoglaláskori leletek, a kisapostagi bronzkori urnatemető, az iszkaszentgyörgyi és soponyai germán sírok, a Tác-Fövenypuszta melletti római telep (Herculia), a csór-merítőpusztai urnatemető, a csóri őstelep méhkas alakú üreglakásai, a székesfehérvár-szárazréti honfoglaláskori temető, a csakberényi germán-avar temető, a nagyhalom-pusztai urnatemető és életének két kedvenc eszméje a szentistváni Fehérvár feltárása, valamint a fejérmegyei néprajzi gyűjtés szinte tüneményes sikere egy-egy kimagasló állomása ennek a kornak. Előtte a pákozdvári őstelep, a bicskei tiszai kultúra leletei, a rádiótelepi honfoglaláskori temető feltárása voltak azok a munkák, amelyekkel nevét a magyar archeológia történetébe beleírta. Nagyarányú munkásságát értékelte Magyarország Kormányzója, amikor 1931-ben kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. 1937-ben búcsúzott el gimnáziumi tanári katedrájától, ahol negyven esztendeig működött. Törhetetlen kötelességtudásra, becsületes munkára hívta fel búcsúbeszédében az ifjúság figyelmét. »Bármily polcon áll valaki, bármily hivatalt visel, bármily méltóság övezze, értékes élete csak akkor van, ha az isteni gondviselés által számára kijelölt hivatásnak becsületes munkával igyekszik megfelelni.« Marosi Arnold egy élet tapasztalata után, bár voltak csalódásai, eszményeket állított az ifjúság elé, olyan eszményeket, amelyeket ő/naga teljes egészükben megvalósított munkás élete folyamán. О igazán áldozatos s a haláltól sem félő apostola volt a közérdeknek, a közigazságnak, a magyar tudománynak. És amikor elhagyta őrhelyét az iskolában, nem hogy csökkent volna tevékenysége, hanem fokozott erővel élt múzeumi hivatásának. A múzeum anyagának tudományos feb dolgozása volt most munkájának célja. Szinte lázas gyorsasággal dolgozott. Kor szerint csoportosítva Fejér megye leleteit, régészeti térképet készített az őskor, a kelta-római kor, a népvándorlás korának lelőhelyeiről és így nemcsak megyénk őstörténetére nézve adott tájékoztatást, de bőséges alkalmat is nyújtott a további tudományos következtetésre, a modern archeológiai kutatások új elméleti módszerére: a topográphiára. E mellett gyakorlati téren a földrajzi adottságok településtörténeti, geopolitikai fontosságát hangsúlyozta, az archeológiának emberföldrajzi kapcsolatait használta ki kutatásainak során, mint az a pákozdvári, csóri, előszállási és székesfehérvári településeknél látható volt. A történeti kor hajnalától kezdve a gazdaságföldrajzi kérdések nyomultak előtérbe és megyénk közlekedési úthálózata volt kutatásainak célpontja. Ennek alapján mutatott rá az Inota-Csór-