Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)
földhányás nyomait lehetne látni északi domborulatú félkör alakjában. Nem lévén szándékomban az egész szöllőföldjét felforgatni,.. nyugatról-keletnek méternyi mély árkokat húztunk. Kiderült, hogy ez a rész,. . a nyugati harmad ... már 80—90 cmnyi mélységig forgatva volt, és valószínű, hogy a philoxera előtti időkben szöllő lehetett. Érdekes, hogy cserepeket sem találtunk, pedig több irányban is áthuzattam. A tulajdonos már kicsit szégyenkezett, és dühöngött is, gondolva, hogy bemondását felültetésnek veszem, és hatalmas szöllőültető fúrójával végigkutatta földjének tekintélyes részét, de szerencsétlenségére eszköze öreg cserepet seholsem ért. Tekintélyes nézőközönségünk is akadt természetesen a környező szőllőkből, akik némi kárörömmel figyelték a mi erőlködésünket... és magukban megvolt rólam a véleményük. »Érdekes emberek voltak ezek a törökök, — mondja az egyik —, hogy ilyen »öreg« bögrékbe tetették a csontjukat« — az öreg szóval az edények nagyságát jelezve. A másik csak azt nem értette, hogy a régi öregek. .. már mint a lovasberényiek ... miért ilyen messze temetkeztek a falutól. Akadt egy közöttük, aki emlékezett arra, hogy az ő legénykorában — úgy a 90-es években lehetett — a pesti múzeum igen sokat szedetett ki a Jánoshegyről, amiket hosszú kocsikkal ládákba csomagolva vittek a kápolnásnyéki állomásra — itt akkor még vasút nem lévén — onnan szállítva azután rendeltetési helyére. l ) Az öreg akkora számokkal dobálódzott, hogy még a reményét is elejtettem annak, hogy ezek után mi itt valamit is találunk, annál is inkább, mert pont ezt a darab földet jelölte meg az akkori ásatások helyéül, lévén a környező darabok már akkor szőllővel beültetve. Ijesztgetett a harmadik Kucsera tanító úrral is, aki ugyancsak szenvedélyes gyűjtögető volt ezekben a dolgokban és bemondásuk szerint sokat juttatott innen a fehérvári múzeumnak is. Türelemmel ástunk. A középső harmad nyugati részén a felforgatott részből kiérve már találunk kisebb, nagyobb cserépdarabokat... simákat, majd ennek a harmadnak a közepe táján az árok három urna öblös részét tárta fel. Az urnák közel kelet-nyugati irányban egymástól méternyi távolságra, a talajfelszíntől félméternyi mélységben — (a legnagyobb kerületükhöz mérve) — fekszenek. Óvatos feltárásuk után kiderült, hogy a nyaki részüket szántás alkalmával az eke darabokra törte és elhordta. Mind a három urnamaradvány ugyanolyan alakú. Díszítésük belekarmolt vonalas díszítés. Mindegyik természetesen beomlott földdel tele. Tartalmuk kitakarítása és gondos átnézésekor az égett csontokon kívül,.. ami két-három ujjnyi vastag rétegben van az urna fenekén,.. pár cserép darabot találtunk csak, az urnazáró edény töredékét. A középsőben az urnazáró edénybe helyezni szokott kis bögrét is megtaláltuk. A talaj 30 cmnyi vastagságban humusz, ami után bolygatatlannak látszó sárgaföld ... lösz... réteg következik. Az edények körül és alatt semmit sem találtunk. Az edények... urnák ... ujjnyi vastag falúak, kavicsos agyagból szabad kézzel készítettek, nagy foltosán feketén színezettek. Törési felszínük kívül-belül 1 mmnyi téglaszínű kéreg között feketén színeződött, apró kvarc kavicsoktól tarkázott A kis bögre valamivel jobb anyagból ... tisztább ... szabadkézben kéI szültnek látszik. Sötétbarna színű. Füle anyagából kihúzva ... eszközzel simítva. Füle alatt eszközzel készített két függőleges benyomat. Nyugatról keleti irányban haladva földforgatásszerűen az 1. urnától méternyire felszínesen ... 30 cm ... fekvő urnafenékre akadunk a szokásos csontlelettel. Ettől méternyi távolságra délkeleti irányban 1 méternyi mélységben igen nagynak Ígérkező urna legnagyobb domborulatát találtuk. A felette lévő föld leemelése és átvizsgálása közben a felszíntől 40 cmnyire szép formájú füles edénykét találtunk, mellette arasznyira jókora homokkő. Az urna nyaki részét kibontva épnek látszott, rajta az urnafedő edény
