Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Csók István három arcképe a Múzeumban. • I. A Múzeum egységes Csók István gyűjteményét megalapozta maga a nemeslelkű nagy magyar művész, amidőn édesanyjának és édesatyjának általa megfestett arcképeit, továbbá egy önarckép tanulmányát tulajdonul a Múzeumnak adományozta. Egy-egy hatalmas állomása e három kép Csók István művészi fejlődésének. A célunk Csók István egész művészi fejlődésének, a kezdő időktől napjainkig, — egységes képét nyújtani. Rendkívüli terv ez, melynek megvalósítását egyelőre a nehéz gazdasági viszonyok lassítják. Azonban a nekiindulás megtörtént. Fenti három képen kívül a nagy művész rendelkezésünkre bocsájtotta a még birtokában levő egész fiatalkori kis festményeit, továbbá rajzait, tanulmányait, melyek rendkívüli becsúek művészettörténeti szempontból, a művész technikai készségének és lelkületének kialakulása szempontjából. Amint ezen rendkívüli érdekes és értékes anyag megfelelő elhelyezésére szolgáló terület rendelkezésünkre fog állani, ami a legrövidebb időn belül megvalósul, Ígéretéhez képest maga Csók István fogja azokat lehozni és Múzeumunkban elrendezni. Ezután az lesz a törekvésünk, hogy a nagy mester fejlődésének minden korszakából egy-egy jellemző, befejezett művet megszerezzünk. Legalább 5—6 képre gondolunk, s akkor elmondhatjuk, hogy egy Fejér megyéből, Pusztaegresről elindult világhírű magyar művész oeuvrejének egész remekbe való ívelése előttünk áll. Ez pedagógiai és mútörténeti szempontból is páratlan értéke lesz vármegyénknek és városunknak és újabb rendkívüli vonzóereje lesz Múzeumunknak. Hiszen ha nagy mecénásaink: vármegyénk és városunk lehetővé teszik, hogy csak 1—2 évenként aukciókon vagy magánkézből egy-egy jól megválogatott Csók képet megszerezhessünk, a terv megvalósítása elé bizakodással nézhetünk. II. Csók István 1865-ben született. A budapesti mintarajziskolában Greguss Jánosnál, Székely Bertalannál és Lotz Károlynál tanult. 1881-ben Münchenbe ment, ahol Hackl és Löfftz voltak mesterei. 1887-ben Parisba készült. Atyja, Csók Lajos, a jómódú pusztaegresi molnár fia neveltetéséért minden áldozatra kész volt. Fia a párisi tanulmányozásra pénzt kért tőle. »Nem adok neked pénzt erre az útra.« »Miért?« kérdé megdöbbenve István fia. »Mert még egy arcképet se festettél eddig rólam.« Egy hét alatt a pusztaegresi malomban elkészült a kép. Ekkor Csók Lajos 61 éves volt. 1895-ben halt el. Szülei elhalálozásáig arcképeik a szülők hálószobájában függtek. Ez után a mester, aki mindig végtelen kegyelettel emlékezik szüleiről, a két képet