Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Marosi Arnold. A magyarság a 822—826 közötti időszakban költözött Levediába, erre a Don és Dnjeper közti területre, és itt is maradt a IX. század végéig, mikor a besenyők nyugatra szorították. A levediai tartózkodás nemcsak életmódját változtatta meg, hanem Ázsiából hozott műveltségét is átalakította. Új népekkel, kultúrákkal került összeköttetésbe, melyek mindegyike éreztette vele hatását. Az ázsiai steppéken kialakult ősi nomád művelődése kazár, normann, perzsa-arab, bizánci elemekkel bővült. Ezeket a Dunamedencébe is elhozta magával, amiről fémművessége tanúskodik. Az ősmagyar fémművességnek a 830-as években kezdődő kazár vonásai a Belső-Ázsiából eredő öntéssel szemben a díszítményeknek préselt lemezekből való készítése és a palmettás motivum. A székesfehérvári múzeumban ide tartozó lelet a nagylóki lovassír övdíszítése (II. t. 1. k.) A lelet részletes leírása már megjelent (Szfvári Szemle 1Q36, 44.

1.), itt tehát csak övdíszeinek Levediával kapcsolatos vonásairól lesz szó. E tekintetben nagyon jellemző technikájuk, mely rokon a tarsolylemezek díszítésmódjával. Náluk is, miként a tarsolylemezeknél szokásos, a háttér aranyozott, melyből reliefszerűen emelkednek ki eredeti ezüst színben a palmetták. Maguk a palmetták az áttört daraboknál emlékeztetnek a kenézlői sírok hasonló díszítményeire (Arch. Ért. 1931, 81. k. 3—6 és 86. k. 3—10), a szívalakú veretek és a csatlemez háromleveles palmettái pedig azonosak a gádorosi (Békés m.) 1. sz. sír csatlemezeinek palmettájával (Arch. Hung. XXI. к. XCII. t. 2. sz.), melyeket Fettich mint a levediai fémművesség példáit ismertet. A székesfehérvári leletek közül ide sorozható az a szívalakú boglár is (Lt. sz. 4556), melynek képe az Arch. Értesítőben jelent meg (1922, 37. 1. III. kép). Közepét domborított hármas palmetta borítja. A palmetta középső része levélalak, két oldali része köralak. Nagysága, alakja alapján a battai, pilini, gödöllői szívalakú ezüst csüngőkkel (Árch. Hung. XXI. к. 84. 1. LXIX. és LXXI. t.) és ezek révén a tarsolylemezekkel hozható összefüggésbe. A boglár közepén kidudorodó idomok barázdáltak. Ugyanez látható a gödöllői lelet füles gombján is (U. o. LXXI. t. 9. sz.). Az Adonyból származó 1496. sz. palmettás szívidomú bronzdíszünk (Arch. Ért. 1922, 26. 1. 1. á.) a kenézlői honfoglaláskori temető 31. sírjában talált övdiszítményeknek hasonmása (Arch. Ért. 1931, 61. k. 1—13. á.). A demkóhegyi temető normannkardjának bronz hüvelyvége préselt, palmettás díszével a M. N. Múzeumban ugyanezen fémművesség alkotása (Arch. Hung. XI. к. 39. 1., 13. t. 3. к; Szent István emlékkönyv 1938, III. k. 507. I. 4—5. k). A normann hatás legszembetűnőbb honfoglaláskori kardjainkon. A normannok megjelenése a Dnjeper mellett a IX. század