Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

lakos bevonat takarja (Lt. sz. 9985-88). Az ép olvasztó edény eltér az előbbiektől. Oldala hengeres, feneke gömbölyded. Ennek csak felületét takarja grafit bevonat, alapanyaga vöröses homokkő. Magassága 14*5, szájbősége 12 cm. (Lt. sz. 9984). A bazilika ásatási területén is találtak két olvasztó tégelyt. Mindkettő fenéktöredék. Az egyiknek fenekén ötös, a másiknak hetes számjegyalakú jelzés van. (Lt. sz. 10379—80) A városház területéről való az a grafitszemektől csillogói szürkés színű, visszahajtott szájperem töredék, melynek kereszt alakú benyomott bélyegei vannak. (Lt. sz. 9982) Méretei szerint nagyobb folyadék tartó edénynek maradványa, melyhez hasonlók a nagyszalontai, somogyvári, detrekőváraljai, soproni leletek között láthatók. (Arch. Ért. 1901, 76—77. 1., 1905 319-323. 1). Fövenyen is találtak ugyanilyen bélyegű, csillámos anyagú edénypárkányt (Arch. Ért. 1895, 287. 1. 7. á, 1905, 319. 1. 1. á). Hogy minő lehetett a teljes edény, arra a szegszárdi múzeum szolgáltat példát. (U. o. 1905, 321. 1. 13. á.) Dr. Csalogovits József az általa feltárt Ete (tolnamegyei Sárköz) középkori község területén talált ugyanilyen grafitos anyagú, keresztalakú bélyeggel ellátott edénycserepeket, melyekből egy 30 cm. nagyságú fazekat sikerült összeállítania. Kora XV—

XVI. század. (A Néprajzi Múzeum Értesítője 1937, 323. 1. 2. á). Fejérmegyei éremleletek. A Numizmatikai Közlöny 1933—34. évfolyama a következő fej érmegyei éremleletekről számol be. A Sárszentmiklós községhez tartozó Sármellék pusztán, a sárszentmiklósi állomás közelében nagyobb éremleletet szántottak ki, amelyből a sárbogárdi csendőrség 74 db. tallért és 14 db. y

4 tallért szedett össze. A leletben van 12 magyar tallér 1583, 1586, 1587, 1588, 1590, 1591, 1593 és 1 db. y

4 tallér 1589 évszámokkal Rudolf idejéből való. A többi idegen érem. Rácalmáson 1093 db. ezüstpénz került elő. Ezek magyar dénárok 1. Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos, Szapolyai János, I. Ferdinánd, Miksa és Rudolf korából. Idegen pénzek II. Lajos schweidnitzi garasai ; cseh fillérek II. Ulászló, II. Lajos I. Ferdinánd és Rudolf^ lengyel polturák Kázmér, Albert, Sándor és Zsigmond korából. A leletben előforduló utolsó évszám 1598. Gróf Széchenyi István levele. A múzeum kézirat gyűjteményének értékes gyarapodása Kolossváry Pál adománya, gróf Széchenyi István saját kézirású levele, melyet 1835-ben egyik őséhez, kolosvári Kolossváry Miklós táblabíróhoz intézett. A levél szövege : Tekintetes Táblabíró Ur, Tisztelt barátom ! Brittaniáról értekező munkáját, mellyel megbecsülni méltóztatott, igazi hódolattal olvastam. Minden, mi ezen boldog hazának körülményeit és kifejlését tárgyazza, felette kedves előttem ; de megvallom, személyem iránt mutatott figyelme és barátsága nem volna csekélyebb öröm forrása. Ugyanis Brittania mibenlétének minden részletirül vannak némi kis tapasztalatim ; midőn viszont annyi szívességet és barátságot nem tapasztalok mindennap, mint a mennyivel Tekintetes Úr minden időkben szerencséltetni méltóztatott. Vegye azért őszinte köszönetem mind könyvéért, mind szívességéért, mellyel azt kisérte, nyájas indulattal, s tartsa meg emlékezetében, és jó akaratjában igaz és kész szolgáját Széchenyi Istvánt. Novemb 22-ikén 1835 Pozsony. Szentpétery József eredeti kézirású jegyzékei. E kiváló ötvösmesterünk (1781—1862), mint pesti aranyés ezüstműves Székesfehérvárra is dolgozott. Szentpétery készítette a székesfehérvári káptalan megrendelésére 1874-ben azt a pompás ezüstfeszületet, mely a székesegyház kincstárának legbecsesebb hazai műtárgya. Horvát Henrik megállapítása szerint „neobarokk irányú stilustörekvéseink csúcsteljesítménye és már méreteinél fogva Szentpétery egyik legjelentősebb műve a 40-es évek másodvirágzásából a székes fehérvári káptalan tulajdonában levő 80 cm. magas oltárfeszület. A leveles és virágcsokros díszítőelemek 43