Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)
Székesfehérvár a honfoglalás és Szent István korában. foglaláskori sírokban kicsi s újabb, vándorlás alatti keveredésre vall. Székesfehérvárott szintén meg volt. A IV. típust jellemzi az igen nagy, hosszas (mesokran), e mellett széles és magas agykoponya, igen magas, rendkívül széles, durva mongoloid jellegű arc. E típusa honfoglaló magyarságnak számban ugyan nem gyakori, de egyik legérdekesebb és legkevésbbé európai típusa. Az avarokkal való vérségi kapcsolat bizonysága. Székesfehérvárott nem fordult elő. 1 ) Az ősmagyarság életmódjáról az arab Ibn Roszteh leírja, hogy a magyaroknak sátraik vannak és oda mennek, hol a legeltetésre több fű kínálkozik. «Télviz idején, aki ezen folyók valamelyikének közelében lakik, a folyóhoz húzódik s a telet partjain tölti el halászva; az ott tartózkodás nekik alkalmasabb.» Győrffy István erre megjegyzi: nyilván nemcsak a halászat csábította őket ide, hanem a téli legelő is. Tehát kettős településük volt : téli és nyári szállásuk. Nyáron a puszták füves térségein, vagy dombok napos tölgyerdőiben legeltették a jószágot, télen pedig visszavonultak a folyók mellé, ahol — maguk halászattal szerezték meg a mindennapi élelmet — az állatok pedig a vizenyős rétek télen is zöldelő fűcsomóit tépdesték. Ennek a kettős településnek tulajdonítható, hogy vannak községeink a KözépTisza mentén, mint: Tiszanána, Tiszaszalók, Tiszaszederkény, Tiszavárkony stb. melyek a Mátra-Bükkhegységben egy-két napi járóföldre megismétlődnek, pl. Felsőnána, Egerszalók, Mátraszederkény, Sajóvárkony stb. Ezek a nevek alkalmasint egy ugyanazon nemzetség vagy birtokos téli és nyári szállásait jelzik. (A magyarság néprajza II. 108—109. 1.) Dr. Glaser Lajos ismertetve a honfoglaló magyarság szállás területének legeltetésre alkalmas és alkalmatlan részeit, Fejér megye területén két erre alkalmas vidéket jelöl meg. Az egyik Fejér megye északkeleti része a martonvásár-dunapentelei síksággal és a Vértes alatti dombokkal. Ennek északi részén a Kajászó-völgy Vali vize, a Szent László-völgy patakja és a Tárnok-völgy kettős vizfolyása a honfoglalás korában kitűnő legelőket nyújthattak széles, vizenyős rétjeikkel. A másik fejérmegyei szállásterület a megyének a Sárvíztől nyugatra fekvő része, a Veszprém megyére is kiterjedő Mezőföld. Itt a Sárrét és a Sárvíz rétjei hatalmas kiterjedésű téli legelők lehettek. E terület az Árpád-nemzetségnek volt szálláshelye. A Sárvíztől nyugatra eső részén kell keresnünk a nyáreleji, a környező dombok tölgyeseiben pedig a nyárközepi legelőt. Tél idején Székesfehérvárnak a- Sárrétből kiemelkedő szigetein legeltek a honfoglaló fejedelem gulyái és ménesei. Ennek bizonyságai a székesfehérvári honfoglaláskori temetők, mert a nomád népek halottaikat mindig a téli szállásuk közelében temetik el. 7
