Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

E bécsi vas tuskó mintájára más iparos városban is felállítottak ilyen szerkezetet. Rendesen beszállóvendéglő vagy vaskereskedés mellett találni őket, ami a vándorlegények életével való kapcsolatára mutat. Később eredeti céljának elhomályosodásával, főleg a XIX. század második felében üzleti cégérül kezdik felhasználni, mint a pesti vas tuskót a Váci és Kishíd-utca szögletén. Ez előbb egy borárús ház cégére volt, majd egy vászonkereskedésé lett, végül Ráth Mór könyvkiadó cégére volt 1857-ben. A budai vas tuskó egy fűszeres bolt cégére volt legutóbb. A győrit 1829-ben készíttette „üzleti szempontból Zittrisch füszerkereskedő. Boldogult Schlammadinger Gyula vaskereskedő többször említette nékem, hogy az ő családjának tulajdonában is volt ilyen- vas tuskó a Szögyény Marich-utcában lévő Lakos-féle üzlet előtt, de hogy hová lett, arról nem tudott felvilágosítást adni. Most a Szent István év kapcsán azután előkerült a székesfehérvári vas tuskó is. Kiss Mihály győri lakos az év elején Dr. Csitáry G. Emil polgármesterhez levelet intézett, és felajánlotta a város számára ajándékul a Székesfehérvárról származó vas tuskót. A polgármester úr a múzeumhoz tette át a kedves ajánlatot, minek folytán érintkezésbe léptünk Kiss Istvánnal, kérve a vas tuskónak a múzeum cimére való megküldését, ami meg is történt. Most a múzeum földszintjén áll a bejárattól balra az egyik sarokban. Eredetére nézve Tóth Béla : Magyar Ritkaságok с művében találunk közelebbi adatokat. Moenich Károly városi levéltáros szerint 1830 táján állították fel a Városház-téren, a Kreizler-ház sarkán. Később a Szögyény Marich házban levő Lakos Ferenc-féle üzlet előtt állott. Egyes adatok szerint a volt Bank- (ma Szentkorona) utcában korcsma bejárata előtt is állott valamikor, ahonnan Kiss Mihály nagyatyjának fűszerüzlete elé került. A tulajdonos Győrbe költözésével magával vitte a vas tuskót is. Innen került most vissza a Szent István év alkalmával régi otthonába és gazdagítja városunk múltjának érdekes emlékeit. Eredetére nézve Dr. Flatt Gaston azt véli tudni, hogy még a XVIII. századból való, míg a tuskón lévő lakat a török időkből származnék. Állítólag a régi várkapu lebontásakor történt ásás közben találták, titkos rugóra járt, és nem lehetett kinyitni. Kiss Mihály nagyapja tényleg a Lakos-féle üzlet segédje volt és így nagyon valószínű, hogy az eredeti tuskó került tulajdonába, mert a Schlammadinger-család a tuskónak további sorsára nézve mit sem tudott már. Különben is egy városban sohasem volt több vas tuskó egynél. Hogy a német iparosélettel állanak szorosabb kapcsolatban, annak ellene mond az a körülmény, hogy nálunk éppen a szepességi városokban, a szászoknál semmi nyomuk, holott itt virágzott legjobban a német céh-élet. Valószínűleg Bécsbe nyúlik vissza az eredetük, és alkotóikat Tóth Béla szerint részint üzleti érdek, részint bécsi lokális patriotizmus vezérelhette. Körülötte évszázadokon keresztül előkelő patrícius kereskedők boltjai voltak. Innen származhatott el hozzánk is, hiszen patrícius családjainknak bécsi kapcsolata, legalább is ausztriai származásuk köztudomású (pl. Schinigin, Peyerl, Yblacker, stb.). A becsi „Stock im Eisen" viszont, mint említettem, eredetileg más célt szolgált. Később „Wanderer Denkmal" lehetett belőle. Ekkor még korcsma bejárata előtt állott. Amikor a régi teret beépítették, kereskedésekkel vették körül, ettől fogva cégérré vált és a tisztesség és megbízhatóság szinét kölcsönözte a boltnak. Egy darabka Bécs volt ez a messze idegen földben, mely a köztudatban összegyűlt a vándorlegények életével, sőt messzi múltba visszamenőleg legendává alakult. Dormúth Árpád. A fentiek kiegészítésére kutatásunk révén még a következőket tudtuk meg. A szóban forgó vas tuskó a múlt század utolsó évtizedében tényleg Lakos Ferenc liszt- és terménykereskedőnek a Szögyény Marich házban levő boltja (a Montskó-féle