Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

Emlékek a székesfehérvári püspöki könyvtár múltjából. Nem csoda tehát, hogy halálakor a leltárban könyvtára 20,000 kötetre becsültetett."

32

) így lett Pauer János megyéspüspökségének tiz éve a székesfehérvári püspöki könyvtár aranykora. A bibliofil főpap lakosztályával szemben fekvő, az udvarra néző nagy szobában dolgozott, az ősnyomtatványokról szóló könyvtári cédulákat jórészt maga irta; az incunabulára ragasztott többszinnyomatu Ízléses címkéket a Szammer-féle régi fehérvári könyvnyomdában készíttette s a feldolgozás fáradságos, aprólékos, sok tudományos kutatással járó munkájában szakavatott könyvtárosa, Magdics István, most prelatuskanonok, segédkezett neki. 1848 óta egészen 1890-ig a püspöki aulában külön hivatali beosztás volt a püspöki könyvtárosság, de mivel e hivatalt viselő papokat rendszerint más elfoglaltsággal is megterhelték, egyikük sem láthatott hozzá osztatlan erővel a könyvtár gyökeres feldolgozásához.

33

) E szerény cikk keretében nem ismertethetjük kimerítően Pauer könyvtárának anyagát, csak annyit mondhatunk összefoglalólag: a gyűjtemény magában foglalta az akkori összes nevezetesebb hazai és külföldi történeti, régészeti, műtörténelmi munkákat, okmánytárakat,folyóiratokat; ősnyomtatványainak számát — 1471—1500 években nyomtatott bibliák, klasszikusok, renaissancekori theologusok művei — 400-nál többre tehetjük ; a „régi magyar könyvtár" keretébe tartozó kiadványok közül pedjg jónéhány ritkaság számba ment, pl. Balassa Bálint : „Istenes Énekek" Kassán, 1665-ben kiadott könyvecskéje, mely ma a legépebb példánya e kiadásnak ;

34

) Melleghi Francisais :„Bonum princípium" c. Nagyszombatban, 1680-ban megjelent értekezése, mely a hires bibliográfus, Szabó Károly szerint egyetlen ismert példány (R. M. K. II. 1471.); s Michael de Hungária: „Sermones" Deventerben, 1491-ben kiadott műve a székesfehérvári püspöki könyvtáron kívül csupán a müncheni udvari és a frankfurti városi könyvtárban lelhető fel; (R. M. K. III. 25); stb. Hogy Pauer könyvtára mily bőséges forrásul szolgálhatott bármiféle históriai tanulmány megírásához, élénken bizonyítja az a tény, midőn a székesfehérvári cs. kir. katonai parancsnokság 1874-ben a legfelsőbb bécsi katonai tudományos körök megbízásából Savoyai Eugen haditettei történetének megírásához forrásmunkákat kért a könyvtár tulajdonosától, az négy XVII., tizenkét XVIII. és négy XIX. sz.-beli kiadványát ajánlja fel, hozzátévén: „Tudom, hogy e munkák valamint nálam, ugy máshol is 32) Dr. Czobor B. : Emlékbeszéd Pauer J. felett. 53. 1. 33) Pp. Levéltár, 442. It. sz. 235/1877. sz. 34) Magyar Könyv-Szemle. 1878. VI. füzet, 336. 1. U. o. 1879,111. 122.1. E helyeken olvasható adatok szerint a szfehérvári püsp. könyvtár tulajdonában levő példány mai csonkahazánkban található legrégibb kiadás. - 45 -