Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

A csákvári római sírok tanulságai. számban a késő római sírokban szokásos üvegedények, gyön­gyök, bronz- és vastárgyak, egyszerűbb kivitelű agyagkorsók, fazekak és poharak, továbbá a IV. századra jellemző sárgamázas cserepek. Akadt azonban a cserépedények között egy hunkorszaki besimí­tott díszítésű szürke korsó is. Ezt az ásatást megelőző veremásás közben találták. Hogy sírlelet, az bizonyos, a hozzátartozó lelete­ket azonban nem tudtuk megállapítani. Alakja a római korsókat utánozza azzal a különbséggal, hogy testének alsó részét törés­szerű vonal választja el felsőrészétől. Füle letörött és elkallódott, szája csorba. Nagysága 185 cm. Díszítése a nyakon függélyes, a fülmagasságban hálózatot alkotó besímitott vonalakból áll, mig a törésen aluli részén a rómaiü vegedényeken szokásos kannelírozás látható. (V. t. 1. kép 2. á.) A székesfehérvári múzeum a tác-fövenypusztai ásatások anyagában őriz négy a csákvári edénnyel közelebbi rokon, besimított díszítésű edénytöredéket. (V. 1.1. kép 4—7. á.) Az egyiknek mustrája fényesített álló háromszögek, (Lt. sz. 9368), két peremes nyaktöredék díszítése simított és fénytelen szalagok, illetőleg vonalak (Lt. sz. 10307), egy erősen domború hasi töredék felső görbületét fényte­len szalagon két fényes hullámvonal, alsó részét kannelírozás diszíti. (Lt. sz. 10306). Nevezetesebb egyéb efajta hazai leletek Alföldi András műve szerint (Leletek a hunkorszakból és etnikai szét­választásuk. Arch. Hung. IX. köt.) Békéscsaba, Hódmezővásár­hely, Leányfalu, Gyula lelőhelyekről, továbbá a kiszombori és erdélyi gepida-temetőkből ismeretesek. A székesfehérvári múzeumnak a dunapentelei római teme­tőből is van egy besimított díszítésű korsója, melyet mint hun­korszaki leletet Alföldi ismertetett fentemlített művében. (V. t. 1. kép 1. á.) A korsó magassága 21, szájbősége 9, fenék átmérője 8 cm. Teste törzsszerűen két részre különül kónikus váll- és hasi részre. Díszítése nyaka körül párnaszerű dudorodás, felette besimítással ké­szült fényes, függőleges szalagok, alatta ugyanilyen módszerrel ké­szült szalagok, a velük váltakozó fénytelen szalagokon két besimított zeg-zúgos, köztük egyenes vonal. A fül alsó részénél körben futó zeg-zúgos mustra és ez alatt fényes lesimított szalag van. Füle nem a szájperemhez, hanem a nyakpárnához kapcsolódik. (Lt. sz. 3117). Ennek a diszítése már fejlettebb típus, mint a csákvári korsó egyszerű hálózatos mintája, tehát nála későbbi. Hasonmá­sai a beregszászi, murgai, strázsa-vágörsi és a kisterenyei nép­vándorláskori leletek. Külön figyelmet érdemel, mind sajátos barbár vonás, a korsó nyakpárnája, melyet itt azért emelünk ki, mert a csákvári edények kö­zött is van egy pohár nyakpárnával. (V. 1.1. kép 3. á.) A szürke színű, alacsony talpú, körtealakú edény magassága 15 cm.,a perem átmérője - 63 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom