Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

A múzeum képtára. Deák-Ébner Lajos és Fényes Adolf, a gödöllőit pedig KörösfőiKriesch Aladár képviseli. A szakember elfogulatlanságával állította össze Csánky főigazgató a ma élő festőket, egyenlő szerepet juttatva a maradibb szellemű és a modern lelkületű művészeknek. A mérsékelt irányzatot Nádler Róbert, Edvi-Illés Aladár, Burghard Rezső és Szüle Péter képviselik, mig a modernek közül a párisi iskolázottságú Vaszary János, Vass Elemér és Ernőd Aurél, az egyéni utakon haladó Egry József és a sajátosan magyar szellemet megörökítő Szőnyi István és Boldizsár István müvei mutatják be napjaink művészetének irányait. A festők gazdag felvonulása mellett, ha számbelileg el is törpülnek a szobrászok, Ízelítőt adnak a magyar plasztika egyéni zamatáról és európai értékéről. Róna Józsefnek multszázadi szellemű alkotása mellett, a naturalista Damkó József, Teles Ede, Horvai János, a nemes felfogású Pásztor János és a két fiatal: Csúcs Ferenc és Varga Oszkár, valamennyien művészetük legjava alkotásával vannak képviselve. Az új képtár falait diszítő műalkotások otthonosan fogják magukat érezni, mert ebben a Muzeumegyesület által nagy áldozattal és szeretettel emelt épületben évezredes kultúrák emlékei élnek és legyen bármily régi és különböző korból való is nyelvük, a művészeti alkotások megértik egymást. Festmények. Aggházy Gyula: (Birkanyáj) szül. Dombóvár, 1850 márc. 20. megh. Budapest, 1919. máj. 13. A múlt század nyolcvanas éveiben rendkívül népszerűségre emelkedtek a mester adomázó stílusú népéletképei. A természet hű megfigyelése, a naturalista rajz és a kellemes színösszeállítás jellemzi ezeket a munkákat. Birkanyáj című képéről a tikkasztó hőség fojtogató hangulata árad. A nap perzselő sugarai elől a nyáj a fák árnyékába menekül. A képen a festő lemond a látvány részletezéséről és inkább a fénynek és az árnyéknak játékát érzékelteti. Az előadás ilyen módon válik lendületessé és a festői látás foltszerűvé. Benczúr Gyula: (Két barát) szül. Nyíregyháza, 1844. jan. 28. megh. Dolány, 1920. jun. 16. A háború előtti idők nagy magyar festőművésze Benczúr Gyula ezt a képét még Münchenben festette, ahol évekig az Akadémia tanára volt. A festmény két szerzetes típusának ellentétén épül fel. Az előtérben álló barát arcáról és alakjáról a földi örömök élvezése árad, amely a dús táplálkozásban teljesedik be. A mögüle előrehajló társa, ki odaadó szeretettel nézi a kezében tartott rózsafüzéres keresztet, az aszkézis megtestesítője. Arcát — 49 -