Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

Marosi Arnold, dr. Bartucz Lajos, Joachim József, K

iss Dezső. anyagnak, hanem azok alapjait is kibányászták annál jobban, minél közelebb estek az épülő palota falához. Ennek folytán északon csak az apszisz melletti falak maradtak meg és egy kis falrészlet a templom nyugati felében. Ez is csak azért, mert a fal külső felülete mellett meszes gödör volt. Ezt a részt tehát nem bántották, belső felét azonban a meszes gödörrel határos kősor kivételével elhordták. A székesfehérvári ásatások legújabb eredménye a Bazilikatér és Szent-korona utca sarkán feltárt románstílusú apszisz, mely bizonyára egy kisebb kápolna maradványa. (I. t. 2. k.) Kockaköveinek gondos összerakása egyezik a bazilika apsziszának építésmódjával. Külső domború felületét felmenő áloszlopok díszítik. Belső homorú felületén barnás-veres festéknyomok láthatók. Korai románstílusánál fogva hazánknak egyik ritka és ép azért nagyon becses emléke. Megérdemli, hogy a legnagyobb gondossággal kezeljük és mint árpádkori építészetünk egyik gyöngyszemét igyekezzünk megbecsülni. Mi lehetett ennek a kis építészeti ékszernek rendeltetése? Semmikép sem az, amit Jankovics Miklós az 1700. évek végén írt feljegyzéseiben olvashatunk nagyon valószínűleg erről az épületről, hogy a hajdan itt létező őskeresztény sírkamra maradványa. Nemcsak azért, mert Székesfehérvárott római telep nem volt, az építés stílusa is ellene mondanak a feltevésnek. Tény az, hogy Szent István korából való és a bazilika mellett állván lehetett itáliai minta után keresztelő kápolna vagy mert a prépostság területén épült, talán annak a kápolnája. Mindezeket mellőzve nekünk fehérváriaknak legkedvesebb az a gondolat és ehhez ragaszkodnunk kell, hogy ez a kápolna Szent István sírkápolnája volt és ehhez méltóképen kell azt majd restaurálni, м. A Az ásatás régészeti leletei. Az ásatás régészeti eredménye nem felel meg annak a vá rakozásnak, mellyel a nagyközönség viselkedett az ásatások iránt. Királysírok feltárásáról lévén szó, mindenki azt hitte, hogy itt majd arany koronák, gyürük és egyéb drágaságok kerülnek napfényre és gazdagítják múzeumunkat. Akik azonban ismerik a bazilika történetét és a régebbi ásatások eredményét, nem osztoztak e várakozásban. Az árpádok idejében ugyanis még nem volt szokás a gazdag, ékszerekkel való temetkezés. A székesfehérvári bazilikában a csontvázak nagyrészt a padozat alá mélyeszteti egyszerű fából, kőből vagy téglából készült koporsókban pihentek, melyek, miként a római koporsók, a fejtől lefelé fokozatosan szélesedtek és kissé meggörbülve hoszanti oldalaik dongaalakot mutatnak. Idegen tárgy, melléklet kevés esetben volt a csont-