Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

ennek az ősi városnak mint éppen ő. A jó Isten nem adta meg neki, hogy saját szemével láthassa még a kép­zeletében állandóan ott élő Boldog­asszony-templom földben rejlő alap­falait, de művészi szeme belehatolt a földbe és lelke gazdag szárnyalása felépítette a hajdani királyi vár épü­letét, a régi templomokat, várkapukat, bástyatornyokat. De nemcsak művészi ihletettséggel, keze finom tollvonásai­val ábrázolta valósággá a múlt el­pusztult emlékeit, hanem lassú, apró­lékos kutatással kiásta a régi telek­könyvek porlepte lapjai közül a város régi képét, az utcákat, házakat, rámu­tatott városunk XVII—XVIII. századi kialakulására, családi, ipari viszonya­ira és megalkotta az első régi to­pográfiai térképet városunkról. Senki úgy nem ismerte városunk területi változását a szűkebb városon, illetőleg városrészekenbelül,mint Philipplstván. A Székesfehérvári Szemle régi I— III. évfolyamaiban rámutatott a mai Bel­város és Palotaváros múltjára az 1690-es években; feltárta a Budai­kapu viszontagságos múltját, a Pa­lotai-kapu helyzetét; a város legrégibb gyógyszertárára vonatkozó ismeretlen adatokat közölt, melyek által városunk közegészségügy tekintetében rögtön a felsőmagyarországi városok mellé helyezkedik. A felsőbb isteni végzés nem en­gedte meg neki, hogy feldolgozza összes adatait, melyeket fáradhatatlan szorgalommal gyűjtött a levéltárakban és a városháza padlásának porlepte aktái között. Utolsó munkájában saj­nos méltatlan támadás és gáncsos­kodás egy időre elkedvetlenítették és elkeserítették mindig önzetlenül dol­gozó lelkét, de napirendre térve felette, még betegágyában is újabb tervek foglalkoztatták. Kéziratai között ott vannak még a Budai-Külváros (Felső­város).adatai, melynek főerei a Malom­utca, Öreg-utca és Zámolyi-utca vol­tak, a régi Vanossi-féle telekkönyv kivonata, az első conscriptiók adatai, a legrégibb városi levelezési és tör­vénykezési jegyzőkönyv másolatai ; a város családjainak rokoni kapcsolatai a fehérvári rácok, valamint a nemesek, katonák iparosok, kereskedők névjegy­zéke. Hangya szorgalommal jegyzett mindent és összeállította a Belváros és Palotaváros háztelkeinek változását, a tulajdonosok kicserélődését az első telekösszpirásoktól 1688, majd 1698— 1826-ig. De nemcsak a tudomány és kép­zőművészet őrzi meg Philipp István emlékét. Az 1900-as évektől kezdve nem volt irodalmi, vagy nemzeti jelentő­ségű esemény, melynek nem lett volna aktiv szereplője és amit költői lelkülete nem írt volna meg ihletett tollával. Színművek, prológok tarka sora ez, mely nemes lelkének, magyar szívének dobbanását őrzi meg az utókor szá­mára — mely bizonyára nem fogja germanizációval vádolni. A gyászoló család érezvén azt a kegyeletet, mellyel muzeumunk meg akarja őrizni Philipp István emlékét, ezt az értékes kézirat­gyűjteményt muzeumunknak adomá­nyozta a következő levél kíséretében. A Fejérm. és Szfvári Muzeumegyesület Mélyentisztelt Igazgatóságának Székesfehérvár. Midőn a Fejérmegyei és Székes­fehérvári Muzeumegyesület Igazgató­sága megtisztelő óhaját teljesítve, én és gyermekeim a Múzeumnak adomá­nyozzuk boldogult férjem Philipp István, a székesfehérvári cisz. rendi reálgimnázium rajztanára, — irodalmi hagyatékából a történelmi Fehérvárra vonatkozó műveinek kéziratát, őszinte hálát érzünk a Muzeumegyesület iránt azért az igazi kegyeletes tiszteletért, mellyel az egykori önkéntes hű mun­kásának emlékét őrzi. Bár férjem nem volt fehérvári születésű, mégis egész szellemét ma­gával ragadta az őskoronázó város történeti és kulturális múltja s ez őt mint költői lelkületű régész- történészt nemcsak tudományos munkára, de irodalmi megnyilatkozásokra is ins­pirálta. Az az áhítatos tisztelet, mellyel Fehérvár múltján csüngött, teremtette meg a „Törökvilág Fehérváron" с színművét, a fehérvári színészet 100 éves jubileumi ünnepére írt prológu­- 55 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom