Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Juhász József. rost, hogy térjen hűségére, de mivel erre tagadó választ kapott, azonnal hozzálátott az ostrommunkálatok előkészítéséhez. Hogy katonaságát minél nagyobb vitézség kifejtésére serkentse, a vá­rost, — amint ez akkor általános szokás volt, — szabad rablásra átengedte nekik. Megtiltotta azonban a templomok kifosztását és a barbár kegyetlenkedéseket. 4 ) Azután kémeket küldött előre, akiket magyar menekültek ruhájába öltöztetett. Ezek hírül hozták, hogy a városbeliek a nyugati külvárost, — azt t. i., amelyik szemben a Palotai kapuval, a Sziget és Ingovány között terült el, — felgyújtották, mivel erről az oldalról várták az ellenség támadását. Továbbá, hogy a várban sem elegendő katonaság, sem megfelelő hadiszerek nincsenek. Másnap, nov. 17-én reggel tehát a király egészen a város alá ment és utasította Tüskés János lovászmestert, hogy az előhad­dal a külvárosokat foglalja el. Ez alkalommal történhetett, hogy amidőn az ellenség egy különítménye megjelent a Budai-külvá­rosban (ma Felsőváros), szembetalálta magát a mieink egy kisebb csoportjával. Ezek közé keveredett kíváncsiságból vagy merész­ségből a Szt. Miklós-káptalan iskolájának diáksága is, amelyet a támadók a katonasággal együtt elnyomtak és megöltek. 6 ) A külvárosok elfoglalásával egyidejűleg a Budai kapu külső hídfőjét védő köralakú bástyájával 0 ) szemben felállítottak 5—6 öreg ágyút, ugyanannyi sugárágyút, amelyekkel állandóan lőtték a falakat. Közben az egyik ágyú túl közel került a belső vár falaihoz, úgy hogy a várbeliek heves lövöldözése miatt komoly veszélybe került. Ez az incidens azonban a gyors és átütő erejű támadást már nem állíthatta meg. Az ágyútűz segítségével a Lang Konrád vezetése alatt álló svábok beveszik a Budai kapu­val szemben emelt erődöt. Ugyanakkor a bajor hercegek és János szász herceg csapatai, valamint a cseh zsoldosok keresztül gázoltak a várárkokon és megmásztak a falakat. A mieink ekkor már elhagyták a bástyákat, amelyeket az ellenség azonnal megszállt. Kinyitották a vár kapuit, amelyeken át most már szabadon nyo­mulhattak be a külvárosokban várakozó landsknechtek és a lovasság. A lakosok fejvesztetten menekültek, csupán néhány száz lovas és bátor polgár gyülekezett a bazilika és a királyi pa­lota közötti téren, hogy a széles úton felvonuló ellenséget fel­tartóztassa. Asszonyok és gyermekek szörnyű jajveszékelése kö­zött folyt a harc, amelynek kimenetele nem lehetett kétes. A katonaság és a vele küzdő polgárság egy szálig elesett. A meg­vadult harcosok kíméletlenül leöltek mindenkit, akit elcsíphettek, úgy hogy hamarosan 800—900 ember véres teteme feküdt a város utcáin. Mindjárt meg is kezdődött a város kirablása. Fegyveres - 6 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom