Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

dr. Csitáry G. Emil. let jobbára a minden szőlőtulajdonostól járó bordézsmabol gyűlt össze, de sokszor felhatalmazást adtak a kamarásnak is, hogy vásároljon össze olcsó borokat a város részére. Minden évnegyedben 15 napon át csak maga a város mérhetett bort Székesfehérváron, tehát ezalatt az idő alatt minden más bormérést I zárva tartattak. — Hogy mit jelentett ez a városnak, megvilágítja az 1746. évi kamarási számadásnak az a két adata, hogy 2493 forint 67 dénár volt a bormérés évi bevétele, — 2298 forint 85 dénár pedig a város évi személyzeti kiadása. Tehát egyedül a bormérés jövedelme fedezte az illetmények összegét. Fel kell említenem azt is, hogy az egyik esztendőben a városi hivatalokban a délutáni órák alatt 16 font viaszgyertya fogyott el, míg ugyanazon idő alatt a város borpincéiben éppen a kétszeresét, tehát 32 font viaszgyertyát égettek el. Schossleihner Antal színigazgató 1779-ben néhány előadás tartására kért engedélyt. Mielőtt a belső tanács kiadta volna azt, beszerezte Pestről a kérelmező erkölcsi bizonyítványát, azután óvadékot tétetett le vele annak biztosítására, hogy színészei városunkban hitelt nem vesznek igénybe, hanem mind a lakásukért, mind pedig az élelmezésükért készpénzzel fizetnek. A bakterek éjjel az órát tartoznak kikiáltani. Aki azonban elaludt, vagy más okból hanyagul teljesítette kötelességét, azt az 1775. évi belsőtanácsi utasítás értelmében 32 pálcaütéssel büntették. A molnárok a pékek részére csak akkor őrölhettek, ha ezek őrlési cédulát hoztak a városi kamarástól. — Ekként akarták ugyanis nyilvántartani azt, hogy ki mennyit őröltet és mennyi a molnárok vámjövödelme. — A rendelkezést megsértő molnárt a belső tanács elrettentő például nyilvánosan megúsztatta az egyik csatornában. A levélportó a XVIII. század közepén a vidékre irányított egyszerű levél után 4 krajcár volt. Sok megmaradt levélboriték hátán olvasható a postamesterhez intézett ilyforma kérelem: „ajánltatik a postamester urnák, hogy lehetőleg gyorsan kézbesítse." Az akkori postában egyébként nem igen bíztak. Ezt bizonyítja, hogy maga a város is tartott egy alkalmazottat, Írásaink szerint: az „Expressus embert", aki a vidékre szóló bizalmas, hivatalos leveleket kézbesítette, azokra mindjárt választ is hozott és pénzt is szállított. A város alkalmazottai — nem egy esetben — maguk helyett helyettest is állíthattak. Kolozsvári Mihály városi jegyzőnek pl. 1695-ben engedélyt adott a belső tanács arra, hogy más elfoglaltsága miatt maga helyett helyettest állíthasson és évi 100 imperialist, (egy imperialist két rajnai forintban számítottak) kitevő fizetéséből 50 imperialist ennek átengedjen. — - 70 — m