Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Székesfehérvár kulturális élete a XIX. században selői maradtak előtte. A lelkesedés fellobog... A nemesi kúriák kisasszonyai, kik eddig Kármán : Fannyjának és Kisfaludy Sándor: Himfyjének ábrándos levegőjében éltek, és az „Uránia" a „Minerva" lapjain Dayka és Ányos kesergő panaszdalait olvasták, egyszerre a theátrumért lelkesednek,... és Kisfaludy Károly házi szerzőjévé lett a társulatnak. Egymásután írja meg: Ilkát, Stibor vajdát, a Pártütőket. Az utóbbiban a nemesi társadalom már önmagára ismer, a maga problémáját látja feltárulni a falu képében, még inkább a Kérők és Csalódások alakjaiban. Uj szerzők lépnek fel: a veszprémmegyei Bárány Ágoston; a megyei Pap Gábor vármegyei tiszt, alügyvédlő ; sőt Katona József a Bánk bán szerzőjének „Luca széke" с darabja is szinre kerül, de nem maradnak el a helyi vonatkozású darabok sem: mint „István király koporsója"

16

), „Fejérvári szüret" vagy „Csákvári lakodalom" stb.

16

) Innen látogatott el azután a társulat Pestre, majd 1825 után, amikor a Pozsonyi Diétára látogató társaság anyagilag tönkrement, mint Nemzeti Színjátszó Társaság vándortársulattá alakult át és ellátogatott az ország nagyobb városaiba: Veszprém, Zombor, Szabadka, Győr, Pécs. így jár 1829-ig, amikor újra feloszlik és Dunántúli Társaság név alatt Kisfaludy Sándor igazgatása alatt szerepelget a nyáron, míg a télen Fehérvárott tartózkodik 1837-ig a Pesti Nemzeti Szinház megnyitásáig.

17

) Küzdelmes, nehéz esztendők voltak ezek a vándorévek, mert a 3 évi megyei támogatás után anyagi tekintetben szomorú idők következtek. A városi polgárságra nem lehetett számítani, azt nem érdekelte a magyar színjátszás, hisz az állandó társulat támogatására csak Róde András polgármester, Hübner János és Say István járultak hozzá a közadakozáshoz.

18

) Idegen volt ez a réteg még a magyar szellemi élettől, habár a Palotaváros és Felsőváros népe jórészben magyar volt is, de vagy szegény zsellérnép, vagy földmives, kisebb iparos, melynek a napóleoni háborúk utáni kor éppen elég gondot adott a puszta megélhetésre, úgyhogy Vörösmarty méltán mondhatta Fehérvárról írt ódájában: „S ti, kik között mi hajdan uralkodánk, Hol fényben állott a fejedelmi szék, Törvényiekért ti sem buzogtok?" Különben hasonló viszonyok voltak azok a maiakkal. Fáradt, pénzügyileg agyongyötört kor volt ez, mely a szegénységet, a biedermeiert, a kispolgári egyszerűséget tette stílussá. Csakhogy a magyar biedermeier nem merült el a lemondásban. Előbb Kisfaludy Károly és Vörösmarty Zalánjának nemzeti múltjába, romantikus mesevilágába temetkezik ugyan, nemsokára azonban romantikus lendülettel, szenvedély fűtötte kedéllyel forradalmi erők karjaiba veti magát. - 17 -