Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Juhász József. vállalat kimenetelére vonatkozólag. Bent a templomban mintegy tíz holttest hevert szanaszét, mint e szent helyen lefolyt barbár vérengzés tanújele. Joggal kiáltott tehát fel az egykorú krónikás, hogy „vér áztatta a szentegyház padozatát !"

n

) Ketten úgy látszik Mátyás király sírja védelmében szenvedtek hősi halált, mert ehhez egészen közel feküdt kihűlt tetemük, miközben kiontott vérük barnára festette a márványszarkofágot. A síremlék felett a templom faláról a néhai nagy királynak Magyarország címerével díszített zászlaja és fegyverzete függött. Miksa a rendkívüli látvány hatása alatt állítólag könnyezve olvasta Mátyás epitaphiumát; „sive mutabilem animo reputans fortunam, variosque mortalium casus, sive gaudio redditae hostibus vicis, ipsius fortunae regressus". „Vagy a halandók mulandó szerencséjét és változó sorsát fontolgatva, vagy a feletti örömében, hogy ellenségétől elpártolt, hozzá pedig visszatért a szerencse" (Tubero.) Miksa, aki Fehérvár elfoglalása után magyar királynak kezdi magát címezni, rendeletet adott ki a holttestek eltakarítására. A bazilikában talált tetemeket ugyanott helyezték örök nyugalomra. Azután rendezni kezdte a város viszonyait, hogy a kihalt élet ismét visszatérhessen bele. Legelőször is Kálmáncsehyt bírta megadásra azzal a feltétellel, hogy a templom kincseit magával viheti. Szavát meg is tartotta, csupán egy keresztet tartott vissza az egyház értékeiből, amelyről a rajta levő címer alapján azt állította, hogy hajdan valamelyik őse birtokában volt. Kálmáncsehyt méltóságától megfosztotta és a prépostságot Pollheim Bernátnak adományozta. December 4-én különben a prépostságot és a káptalant birtokaival együtt védelmébe vette. November végén pedig kihirdette, hogy a polgárok térjenek vissza házaikba és folytassák csendes békés munkájukat. Miksa azonban végső céljának megfelelően szeretett volna minél előbb Buda elfoglalására indulni, amelynek bírája városa kulcsait meghódolása jeléül előre hozta Fehérvárra. A római király tehát Brúnó Lajos költőt Ulászlóhoz küldötte, hogy vele a királyság átadásáról tárgyaljon. Ugyanakkor Kristóf bajor herceget néhány mérföldnyire előre küldötte azzal, hogy nemsokára maga is követni fogja a hadsereg zömével. Ezúttal azonban Miksa király diadalainak vége szakadt. A koszorús költőt nem valami előzékenyen fogadták Ulászlóék Budán, sőt még élete is annyira veszélyben forgott, hogy alig tudott visszatérni a bajor herceg táborába. A királyt pedig zsoldosainak lázadása végleg megakadályozta a továbbvonulásban. Amikor ugyanis a zsákmány 'szétosztására került a sor, a lovasok azt követelték, hogy az elosztás az egyenlőség alapján történjék. A gyalogosok ebbe nem egyeztek bele hivatkozván arra, hogy a győzelem oroszlánrésze - 8 -