Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)
Adatok I nota község történetéhez. let egy. 8. Egy Mária képe fábul. 9. Két zászló. 10. Egy fejér Láda. 11. Egy portatile. 12. Két minister ruha minden készülettel. 13. Egy abrosz az oltárra. Mellyet nevünk alá Írásával és kezünk kereszt vonyásával megerősíttünk. Sig. Inota. 30. Juny. 1788. Dékán Kerekes Pál. Barta Jánosné és Horváth Györgyné." 10 ) Inotát egyébbként, mint a község monográfiájában mondtam már, 1788-ban, a székesfehérvári püspökség rendezésével kapcsolatban elszakítják Palotától és a csóri lokális káplánsághoz csatolják. Ez hosszas tárgyalások után végérvényesen 1788. ápr. 9-én ment végbe, Szabó József vicearchidiaconus jelenlétében, amiről Nagy Ignác 1777—1789. székesfehérvári püspök szívélyes levélben értesítette Bajzáth József (1777 — 1802) veszprémi püspököt s kérte levelében, hogy utasítsa a palotai plébánost is a végleges beosztásról. 11 ) Az átadási tárgyalásokból megtudjuk továbbá a palotai plébános Inotán kapott a kat. és ev. hívektől összesen 1 / 2 posonyi mérő gabonát és pedig olyat, amilyet adhattak (Parochus Palotensis percipit V 2 metrata Poson. frumenti ejus Spéciéi, cujus dare possunt.), valamint egy szekér tüzelőfát. A stóla teljesen az volt, ami Palotán, vagyis keresztelésért 17 dénárt, esketésért 2 irtot és temetésért 15 dénárt fizettek. 12 ) Mindenesetre érdekes lesz megjegyezni, hogy Inota Csórhoz való csatolásával még mindig nem szakadt el végérvényesen Palotától, mert a helytartótanács úgy intézkedett, hogy a csóri helyi káplán Inotáról csak stóláris jövedelmet élvez, mig a lecticalis javadalom és pedig évi 15 frt. továbbra is a palotai plébánosé. 13 ) Az inotai r. kat. egyház 18. századbeli története ezzel lezáródik s csak azt kívánom megjegyezni, kogy Csór község 1818. évi Can. Vis.-a megemlíti, hogy amikor Inotát a székesfehérvári püspökséghez csatolták, a templom nagyon rossz állapotban volt s azt Nagy Ignác püspök állította helyre s bővítette ki egy fakarzattal. 14 ) Mint látjuk Inota 1788. évig Patota filiáléja s mint ilyen a veszprémi egyházmegyéhez tartozik. 1788-ban a székesfehérvári püspökség körzetének rendezésével kapcsolatban a csóri lokális káplánsághoz csatolják, hová ma is tartozik. Lelkipásztorai eszerint 1788-ig a vápalotai plébánosok, mig 1788-tól a csóri lokális káplánok, illetve plébánosok voltak. 1) 1. Faller Jenő: Inota község monográfiája. Székesfehérvári Szemle III. é. 3—4. sz. Különnyomatban is megjelent a Vörösmarty nyomdában, Székesfehérvár 1935. 2) 1. bővebben u. o. — 73 -