Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

Kutatás Iszkaszentgyörgyön. vázat már teljesen szétszórták és a sírnak csak nagyon kis része maradt bolygatatlan. A feltúrt homokot és a bolygatatlan részeket átkutatva még sikerült néhány leletet megmentenünk. Köztük különösen érdekesek a sír szélén előkerült hatalmas vaspántok, melyek kézzel foghatóan jelezték a koporsóban való temetkezést, bár a farészekből semmi sem maradt meg. A nagy munkaidőben a további kutatást nem folytathattuk. Erre csak augusztus 16-án került a sor. A próbaásatáshoz szükséges munkaerőt a község elöljárósága volt szives szolgáltatni. A kutató árkot megkezdve addig is, mig eredmény mutatkozik, Vagner Kálmán katolikus tanító és Varga Sándor törvénybíró kalauzolása mellett, terepszemlére indultunk. Jelentésük szerint ugyanis a homokbánya körüli szántóföldeken itt is, ott is alapfalakra akadnak és elvezettek egy kőrakáshoz, melyet Rigó Ferenc szedett ki a falakból. Nagy örömünkre a kövek között peremes római téglatöredékeket találtunk, sőt szétszórtan terra sigillata és egyéb római edénytöredékek is akadtak. Ezzel Iszkaszentgyörgy beiktatódott a római telepek sorába és fény vetődött a grófi kertben összegyűjtött római kövek valószínű származására is. A homokbánya és a római alapfalakat magukban rejtő szántóföldek feletti sziklás fensiknak Zsidóhegy a neve. Valamikor itt volt a zsidó temető, melynek körülárkolt területe ma is kivehető. A dombtetőről nyugat felé tekintve előttünk a Duzzogót és a halas tavakat látjuk, azokon túl az atya-pusztai határ következik. Erről az Atya-pusztáról azt tartja a hagyomány, hogy u. n. rókaluki táblájában r alapfalak vannak és a föld felszíne tele van téglatöredékkel. Állítólag itt állt volna yalamikor Atya vagy Szentgyörgy falu Iszkától különállólag. A törökök azonban a falut elpusztították és akkor a lakosság Iszka mellett telepedve le, alakult volna a mai Iszkaszentgyörgy. Az atyapusztai földek mögött fekvő magaslat neve Somosmály szőlőhegy. Schweichert István bemondása szerint Kelet-Somosmály szőlőterületén, Sági és Miklósné földje között fölvezető dülőút mentén, a kereszt fölött mintegy 200 m. távolságban, az út bevágásban nagy téglák kerültek elő. Ugyanitt, mivel a föld munkálás közben helyenként hupogós hangot ad, az emberek szerint sírok is lehetnek. A téglák minden valószínűség szerint római sirtéglák. Ezzel a terepszemlét befejeztük és néprajzi megfigyelésekre indultunk a faluba. Régimódi házakat kerestünk. Egyet-kettőt találtunk is. Ilyen a Főutca 114 sz. háza oszlopos gádorral, a 115. sz. diszítéses kapubálvány fájával, a 111. sz. u. n. szelemenes ház. (Szelemen-пек nevezik a tető gerince, alatt végighúzódó hosszú gerendát, melyre a szarufákat fektetik. — > Égett háznak nincs teteje, ki látszik a szelemenje...« — mondja a nóta). Régi ruhák után érdeklődve, megtudtuk, mi az majkó = posztóból - 39 —