Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)
ùr. Brunner István. zetben az agyagloborok között úgy nem volt elhelyezhető. Feltárásunk viszont annyira óvatos volt és részletező, hogy többi darabjának is ott kellett volna lenni-e, ha ebből a szintből való." „így keramikai kormeghatározó anyag a temetkezés e módjának idejére a temetkezés szintjéből nem áll rendelkezésünkre, csak maga a ritus. Hogy a temetkezésnek ez a formája nem véletlen, illetve szórványos jelenség a mi telepünk esetében, azt az alábbi esetből látjuk, ahol hasonló csonthalmazt, ugyancsak terméskőre rakva, találtunk." A sírból a múzeumba került leletek: Gyermekcsontvázak lábszárcsontok mellett talált agyagkarikák, tüzpiramisok és állatcsontok. II. A fenti sír közelében másik érdekes feltárás egy a kutató árok méternyi mélységében fekvő, tartósan használt, tüzpad. A tüzpad, a kevert talajrész alatti nem bolygatott föld színéből megállapíthatóan, egy a szomszéd földbe átmenő folyosószerű gödör kitáguló déli sarkában volt. A folyosószerű gödör 1 méternyi szélességű és 80 cm. mély. A tüzpad méternyi széles, köralakú, 15 cm, vastagságú szenes, vályogszerűen összeálló hamuréteggel. Altalaja 10 cm-nyi vastagságban téglaszerűen átégett. A hamu között egyetlen cserépdarab körömbenyomásos díszítéssel és egy szecskás agyagból készült tűzgúla töredéke. A folyósóban annak közepe táján két terméskő darabon kívül egyebet nem találtunk. A hamu között diónyi széndarabok is voltak, makroskopice bükkfa szenéhez hasonlítanak." Egyéb itt talált leletek a gyermeksírtól nyugatra húzott feltárásból, különböző szintből ; 2 db. csonteszköz, 1 db. csonttű, 1 db terra sigillata edényke talpa, bélyeges. III. A Takács Mihály földjén végzett kutatásáról Brunner ezt írja: „A föld tulajdonosa, mikor engedélyét kértem földjének átnézésére, elmondta, hogy földjében szőlő volt hosszú időn keresztül. Döntésgödrök készítésénél igen gyakran találtak emberi csontokat, koponyákat, kisebb cserépedényeket, amelyekből pár darabot „tabáni" pincéjében őrizget. Örültem, hogy egész példányokhoz sikerül jutnom, örömöm azonban korai volt, mert kiderült, hogy az unokák azoknak régen a végére jártak. Földje alaposan kitakarítottnak bizonyult. Egy érdekességgel mégis szolgált. A gyermeksírnál feltárt csonthalmazhoz teljesen hasonló elrendezésűt találtunk, sajnos szétdúlt környezettel. A csonthalmaz lapos terméskövekre van rakva és nagyobb terméskövekkel szorosan egysorosán körülvéve. A csontok javarészben forgók felhasogatott csöves részekkel. A talált patacsont, szemfog és álkapocsrészlet benne két zápfoggal kétségtelenné teszi, hogy az egész csonthalmaz fiatal ló csontjaiból rakatott egy halomba. A csonthalmaz magassága alapjától nézve 60 cmnyi és ugyanolyan széles is volt. A kutató árokból pár ütőkő került elő." — 64 —