Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

ùr. Brunner István. zetben az agyagloborok között úgy nem volt elhelyezhető. Fel­tárásunk viszont annyira óvatos volt és részletező, hogy többi darabjának is ott kellett volna lenni-e, ha ebből a szintből való." „így keramikai kormeghatározó anyag a temetkezés e módjá­nak idejére a temetkezés szintjéből nem áll rendelkezésünkre, csak maga a ritus. Hogy a temetkezésnek ez a formája nem vé­letlen, illetve szórványos jelenség a mi telepünk esetében, azt az alábbi esetből látjuk, ahol hasonló csonthalmazt, ugyancsak ter­méskőre rakva, találtunk." A sírból a múzeumba került leletek: Gyermekcsontvázak lábszárcsontok mellett talált agyagkarikák, tüzpiramisok és állatcsontok. II. A fenti sír közelében másik érdekes feltárás egy a ku­tató árok méternyi mélységében fekvő, tartósan használt, tüzpad. A tüzpad, a kevert talajrész alatti nem bolygatott föld színéből megállapíthatóan, egy a szomszéd földbe átmenő folyosószerű gödör kitáguló déli sarkában volt. A folyosószerű gödör 1 mé­ternyi szélességű és 80 cm. mély. A tüzpad méternyi széles, köralakú, 15 cm, vastagságú szenes, vályogszerűen összeálló ha­muréteggel. Altalaja 10 cm-nyi vastagságban téglaszerűen átégett. A hamu között egyetlen cserépdarab körömbenyomásos díszítés­sel és egy szecskás agyagból készült tűzgúla töredéke. A folyó­sóban annak közepe táján két terméskő darabon kívül egyebet nem találtunk. A hamu között diónyi széndarabok is voltak, makroskopice bükkfa szenéhez hasonlítanak." Egyéb itt talált leletek a gyermeksírtól nyugatra húzott fel­tárásból, különböző szintből ; 2 db. csonteszköz, 1 db. csonttű, 1 db terra sigillata edényke talpa, bélyeges. III. A Takács Mihály földjén végzett kutatásáról Brunner ezt írja: „A föld tulajdonosa, mikor engedélyét kértem földjének átnézésére, elmondta, hogy földjében szőlő volt hosszú időn ke­resztül. Döntésgödrök készítésénél igen gyakran találtak emberi csontokat, koponyákat, kisebb cserépedényeket, amelyekből pár darabot „tabáni" pincéjében őrizget. Örültem, hogy egész példá­nyokhoz sikerül jutnom, örömöm azonban korai volt, mert ki­derült, hogy az unokák azoknak régen a végére jártak. Földje alaposan kitakarítottnak bizonyult. Egy érdekességgel mégis szol­gált. A gyermeksírnál feltárt csonthalmazhoz teljesen hasonló elrendezésűt találtunk, sajnos szétdúlt környezettel. A csonthalmaz lapos terméskövekre van rakva és nagyobb terméskövekkel szorosan egysorosán körülvéve. A csontok java­részben forgók felhasogatott csöves részekkel. A talált patacsont, szemfog és álkapocsrészlet benne két zápfoggal kétségtelenné teszi, hogy az egész csonthalmaz fiatal ló csontjaiból rakatott egy halomba. A csonthalmaz magassága alapjától nézve 60 cm­nyi és ugyanolyan széles is volt. A kutató árokból pár ütőkő került elő." — 64 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom