Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

volt rá, mi lehet az, amikor is egy csillogó szerszámfélét talált. Ugyanazon a helyen ösztökével turkálni kezdett és mindig több és több hasonló kinézésű anyag, karikák, láncok« stb. került elő. Bemondása szerint 35—40 cmnyi mélységben egy vesszővékányi helyen összehalmozva feküdt az összes anyag. Igyekezett minden darabot összeszedni és összegyűjtve hazahozta. Minden darabot megreszelt egy kicsit, abban a hiszemben, hátha mégis csak arany! A lelet maga 227 drb. és 10—13 kgr-nyi öntőanyag. A lelőhely Lovasberény községtől északra, a 185-ös háromszögelési ponttól szintén északra 300 méternyire fekszik. Rejtett, kis lapos szétterülő völgyszerű bemélyedés, délnyugati irányú. Az ismert bronzkori települési helyektől, urnatemetőktől jó távol esik. Környékéről tudtommal őstörténeti emlék még nem került elő. A lelet tömeges volta nyilvánvalóvá tette, hogy bronzkori iporos készletéről van szó : használat folytán elpusztult és becserélt, valamint öntési anyag. A darabok szétválogatásakor feltűnt az öntőrögök és öntési anyag szerintem tekintélyes mennyisége, ami azt a gondolatot keltette, hogy itt a lelőhely közelében dolgozott is. Másrészt a legtöbb szerszám kevés kivétellel használt és használat folytán sérült példánynak látszik, ami a vándorló és cserélő iparos rejtekhelye mellett szólt. Félve attól, hogy a leihelyet és környékét pénzt érő régiségek miatt szétturkálják, elhatároztam, hogy másnap a vasárnap ellenére gondosan feltáratom. A lelőhely környékét 15-20 négyzetméternyi területen 1 m-nyi mélyen fel is tárattam. Itt a föld állandóan munkált rétege 25—30 cm-nyi humusz, azután ugyanilyen vastagságú kevert föld, majd bolygatatlan lősz. A lelet helyén találtunk még 12 drb. apró bronzrögöcskét, szerszámtöredéket, de semmi egyebet. Öntő mintának, egy darabka cserépnek, edénytöredéknek, tűzhelynek, egyáltalán néhai emberi tevékenységnek semmi nyoma. Magát a lelőhelyet átmetszve sem találtunk gödörszerű kevertséget mutató szelvényt, a lelet maga is a kevert rétegben feküdt. A még talált bronz részecskék helyzete amellett szólt, hogy a lelet a felszíntől 40 cmnyi mélységben, közel 80 cm-nyi területen köralakban, 15-20 cm-nyi vastag rétegben (földdel keverten természetesen) feküdt. Mindezeket egybevetve ugy gondolom, hogy a talált bronz-együttes vándorló iparos rejtek helyéről került elő, ki a lelet tárgyait beolvasztás céljából gyűjtötte össze, illetőleg cserélte be. A közel 13 és fél kgrm-nyi öntőanyag szétválogatva három fémféleségnek bizonyult. Az egyes csoportokon belül ismét több osztályozást sikerült keresztülvinnem az alábbi táblázat szerint. Antimon 30 gr. Ón 1) benne bronz nyoma 37 gr.; 2) vékony bronz-felülettel, bronzzal alig szennyezett 1720 gr. ; 3) vastagabb bronz-felülettel (bronzos ón) 1850 gr. ; 3) (az utóbbi két esetben a felületeket az öntőrög kihüléskori felszínére értem.) Bronz: 1) a szokásos keverési aránynál kevesebb rezet, ónt tartalmazó bronz, acélos, rideg, ezüstös fényű, >tükör-fém« (Pulszky) ; 2) a szokásos keverésű bronz, a kettő együtt 9810 gr. ; 3) erős vörös réz tartalmú, ónt és antimont nyomokban tartalmazó bronzok. Szinük, fényük, puhaságuk után ítélve tiszta vörösréznek látszanak. 635 gr. A fenti osztályozásnál tekintettel voltam : 1) a patina színére és minőségére, 2) a friss csiszolat színére, 3) a fém keménységére, 4) a hidegen való kalapálhatóság, nyujthatóság mérvére, 5) a felszínen elszenvedett vegyi átalakulásra (ónpestis), 6) a friss csiszolatot enyhe szerves s avval kezelve bekövetkező színváltozásra, 7) a friss csiszolat mikroszkópi vizsgálatára ráeső fényben 800—1000-szeres nagyítással. A leirt sorrendben végzett vizsgálat megközelítőleg pontos eredményt adott, ami azonban mégsem vegyelemzés. Érdekes a 20 %-os sulfosalicylsav friss csiszolaton okozott szinreakciója : antimon sötét szürkéből fekete-szürke lesz, mai kereskedésben ón barnás-szürke lesz, bronzot - 43