Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

À székesfehérvári bazilika csontvázainak embertani jelentősége. Mindez azonban a reánk váró munkának csak egyik része. További fontos feladatunk, hogy újabb és most már végre egészen rendszeres, antropológiai szempontok és tapasztalatok alapján végzendő ásatások révén az egykori székesfehérvári baizlika egész területét, a benne lévő összes kriptákat, sírokat és a körülötte lévő összes árpádkori temetőket tudományosan feltárjuk s azok embertani és régészeti anyagát a hazai történettudomány és antropológia számára értékesítsük. Az eddigi ásatások történetének tanulmányozásából azt a meggyőződést szűrtem le, hogy Székesfehérváron kell még úgy bolygatatlan királysíroknak, mint előkelő privát temetkezéseknek lenni. Bizonyítja ezt a már eddig talált sírok nagy száma s megerősít meggyőződésemben maga Henszlmann, aki munkáját e szavakkal zárja : »Nem veszünk búcsút a székesfehérvári régi templomtól. Hátra van még a basilika negyedik tornyának megismerése, mely épen a püspöki lak szökelése előtt van eltemetve. Második kérdés az: vájjon III. Béla erősebb déli tornyának más hasonló, a templom északi oldalán, felel-e meg? Ez utóbbi, ha ilyen van, egészen a püspöki udvaron fekszik... Gazdagabb és érintetlen sírokat, mint ilyeneket 1839-ben találtak, közvetlen a püspöki lak mögötti udvaron sejthetni; ide temetkeztek kiváló gazdag magányosok oly korban, melyben a halottakkal ékszereket és drága/uhákat eltemetni mindinkább szokássá vált.« És vájjon nem volna-e lehetséges, sőt kívánatos, ha ez alkalomból végre tudományosan felkutatnók és hitelesen feltárnók hazánk más vidékein lévő árpádházi királyaink és hozzátartozóik sírjait is? Hisz néhányra vonatkozólag egészen hiteles történelmi feljegyzéseink vannak. Avagy megvárjuk, amig azoktól is véglegesen megfoszt bennünket a sors mostoha keze? A felvetett problémakör talán túlnagynak és nagyon is illuzórikusnak látszik. Ám hogy tennünk kell végre ezen a téren is valamit, hogy a multak ^bűneit legalább részben expiáljuk, az aligha lehet kétséges. — És mikor tegyünk, és mikor reméljünk, ha nem most, amikor a magyar kultuszminiszteri székben olyan ember ül, aki elsőrangú tudós, izig-vérig historikus, s aki egyben Székesfehérvár országgyűlési képviselője? Bartucz Lajos dr., egyetemi magántanár. - 89 -