Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

Bartucz Lajos. Forrásaink az abai templom történetére vonatkozólag : História Missionis Alba-Regalensis Societatis lesu ab Anno Domini MDCCXXVH (kézírat a budapesti Egyet. Könyvtárban), továbbá az 1818. és 1847. évi abai kánoni vizsgálat jegyzőkönyvei (az abai plébánián). Nem használhattuk az 1818. évi kánoni vizsgálatban említett Protocollum cum adnexis connotationibus Patrum Missionarium Soc. Jesu ab ao. 1767 — ad aum 1787. cimű kéziratot, mert holléte ismeretlen. — A paurai templomra vonatkozólag használtuk Guby Rudolf : Die Dreifaltigkeitskapelle in Paura bei Lambach (Oberösterreich) és Rabensteiner Augustin : Archivalien zur Baugeschichte der Dreifaltigkeitskirche in Paura bei Lambach című közleményeket, amelyek az osztrák állami műemlékhivataltól kiadott Jahrbuch des Kunsthistorischen Institutes XIII. kötetében jelentek meg 1919-ben. — A székesfehérvári mesterekre lásd a Székesfehérvári Szemle előző évfolyamaiban a székesfehérvári festő, szobrász és építész mesterekről közölt kutatásaink eredményeit, amelyek a székesfehérvári püspöki, városi s plébániai levéltárakból, a bencések pannonhalmi levéltárából, a gróf Zichy-család zsélyi levéltárából, a budapesti Egyet. Könyvtár és Nemzeti Múzeum kézirati anyagából vannak merítve. Schoen Arnold. A székesfehérvári bazilika csontvázainak embertani jelentősége. 1848 decemberében, amikor a magyar szent korona biztonságának kérdése, a nemzeti függetlenség és nemzeti királyság jövője felett érzett aggodalom izgatta a magyar országgyűlés tagjainak és velük együtt minden igaz magyar embernek szívét, lelkét; amikor a törvényhatóságokat, köztük Fejér vármegyét is, az újoncozás terhes gondja foglalta le, hogy a haza védelméről gondoskodjanak — ugyanebben az időben Székesfehérváron olyan esemény történt, amely — talán más időben és más körülmények között, kellő megértés és kiaknázás mellett — a nemzeti dicsőségnek, a nemzeti érzés és összetartozás fejlesztésének páratlan és kiapadhatatlan forrása lehetett volna. 1848 dec. 5.-én és az azt követő napokban, a püspöki lak jobb szárnyától keletre eső részen, ahol egykor Szent István király fényes bazilikája állott, ahol a történelem hiteles tanúsága szerint 1031 —1543-ig legalább 19 koronás magyar király és ismeretetlen számú, de a koronás főknek legalább háromszorosát - 34 —