Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

Schoen Arnold gással föl-fölbukkannak a bájos seraphimok és cherubimok szárnyas fejei hármasával, párosával vagy egyedül. A finom rajzú, pasztellszerű, látszólag kavargó, valóban világos kompoziciójú freskó méltó koronája e, kisterjedelmű, de építészeti remekbe foglalt szentélynek. A festői hatású, tizenkét forrásból egymást átszőve szüremkedő fénysugarakkal sejtelmesre hangolt szentély keleti hátfalához barokk faragású faoltár van építve: koporsómenzája felett oszlopos keretarchitektúrával berekesztett és adorans álló angyalokkal övezett olajfestésű oltárkép van illesztve, amely az Atya Isten és Szentlélek alatt álló gyermek Jézust ábrázolja Mária és József kíséretében; az oromzaton felhők és fénysugarak közé foglalt IHS monogramot a Hit, a Szeretet és a Remény angyal szobrai övezik. A kiváló szobrászi készségre valló angyalok aranyozottak és színezettek. Ebben a kisterjedelmű, de takaros ökonómiával elrendezett szentélyben az oltár melletti leckeoldali pilaszterre erkélyszerűen van alkalmazva fából faragott, színezett, gazdag barokk-rokokó cikornyájú szószék, amelynek mellvédje Xaveri szent Ferenc hittérítő prédikálásának a reliefjével, rokokóbordás födele pedig Xaveri szent Ferenc álló szobrával van díszítve. E ritka építőművészi készségről tanúskodó, már építészeti struktúrája külső-belső alakjával is a Szentháromság egy Isten fogalmát szimbolizáló, változatos belsejének mégis művészi harmóniába olvadó egységével remeklő szentélyről művészettörténeti irodalmunk mit sem tud. Mintha minden reávonatkozó adat az abai futóhomokba veszett volna, amelynek homokos földjében épült a 18. század közepén. A református lakosságú Aba ugyanis a székesfehérvári jezsuiták missziós területéhez tartozott, akik akadályt nem ismerő buzgalommal éppen olyan helyeken igyekeztek gyökeret verni a katolicizmusnak, ahová más hittérítő a lábát sem merte betenni. Ilyen terület volt Aba is, ahol a jezsuiták megjelenése heves zúgolódásra talált a gazdálkodó református nép zárkózott lelkületében. Több kísérlet után az abai hittérítő munkát 1746 ősszétői Petresics Lőrinc jezsuita atya folytatta rendkívüli szívóssággal. Az anyagiakban szegény jezsuita atya legfőbb törekvése az volt, hogy kicsinyszámú nyája számára mielőbb minél takarosabb templomocskát építhessen, amely már szépségével is hasson zsenge erejű, új katolikus híveire. Ernyedetlen munkájával elérte, hogy már 1748 folyamán hozzáláthatott a mai szentély, akkor önálló templom építéséhez, amely lassú munkával 1753 folyamán tető alá került. Belső kiképzése és kupolájának a festése azonban csak 1756 folyamán fejeződvén be, ez év november 30-án szent András napján részesült a kivülről háromoldalú, belül köralakú templom megáldása. A templomot alapító Petresics 1760 őszén - 18 —