Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

A Múzeum fennállásának 25 eves emlékünnepe. történetet bővítette, hanem az Archeológia Hungarica érdemesnek tartotta arra, hogy Fejér megye avarkori leleteit a jubileumi év alkalmából külön kötetben ismertesse és tegye az archeológia közkincsévé. Székesfehérvár honfoglaláskori temetőinek feltárása elsőrendű adattal gyarapította a magyarság embertanát, régészeti anyagának egyenes, kétélű kardjai a magyarság őskulturájahoz, annak kapcsolataihoz nyújtanak rendkívüli becses forrásokat. A bazilika innen-onnan összegyűjtött köveiből az őskoronázó templom pompája tükröződik felénk. Hogy mily gazdag anyaggal rendelkezik a múzeum a város újkori kultúrtörténetének bemutatására, annak az 1933-ban rendezett várostörténeti kiállítás volt fényes bizonysága. A régi történetírás főkötelességét az irodalmi források gondosan latolgatott adataihoz való teljes ragaszkodásban látta. Az írott források azonban csak csekély töredékét tőkröztetik vissza a kor arculatának, társadalmi állapotainak. Aki ezekkel az adatokkal megelégszik, a saját kezét köti meg. A történetírónak, ha nem akar egyoldalú lenni, az életet minden vonásában kell kutatnia, keresnie, amit csak akkor ér el, ha az emlékszerű kútfőkbe is behatol. E kútfőknek mind rendszeresebb bevonása a történetkutatásba hozta meg az utolsó évtizedekben a legnagyobb haladást. (V. o. Alföldi A.: Magyarország népei és a római birodalom, 62-63. 1.). Mikor tehát a múzeum oly nagy szorgalommal gyűjtögeti össze a múlt emlékeit, ezzel nemcsak gyűjteményeinek gyarapítása, kiállításukkal a szemléltető oktatás a célja, hanem az is, hogy tárgyi adatokkal, emlékszerű kútfőkkel szolgáljon érdekterülete története minél tökéletesebb megírásához. Hisz arra, minő volt a mi földünkön az élet a honfoglalás koráig, írott emlékeink alig vannak, csak a régészet adhat arra felvilágosítást. Az ezer meg ezer darab régiség mindegyike, mint kis mécses világít vissza a múlt homályába és ezekből az apró mécsesekből születhetik meg a nagy szinthezis, Fejér vármegye és Székesfehérvár tudományos alapokon nyugvó őstörténete, amivel még a magyar tudománynak adósai vagyunk. Hasonló célok lebegnek előttünk az újabb idők emlékeinek összegyűjtésében, csakhogy ezek történetének megírásához a főanyagot, mondjuk a gerincét, levéltárainknak kell adniok. Itt a régészet már csak mint statiszta szerepel tárgyainak tarkaságával szint adva a száraz, krónikás leírásoknak. A néprajzi, a természetrajzi gyűjtés is tulajdonkép anyagszerzés akar lenni a nagy műhöz a szemléltetve oktatás és gyönyörködtetés mellett, amiben főszerep a ma még hiányzó képzőművészeti gyűjteményé. Hogy ez még nincs meg és hogy a néprajz és természetrajz is ma még a hamupipőke szerepét játsza a történelmi múzeum - 13 -