Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

A Vörösmarty család múltja. A fehérvári ág I. Andrásnak Gergely nevű fiától származik. Mint már említettem Vörösmarty Gergely városunknak 1688 májusában történt visszafoglalása után ez év októberében már itt szerepel Fehérvárott valószínűleg mint megyei porkoláb. Nagy nehézséget okoz a fehérvári ágnál a név hibás, rövidebb használata (Vörös), mert az itt szereplő és a megyei, valamint városi életben magas tisztségeket betöltő farádi Vörösökkel téveszthetni könnyen össze. így Gergely fiával Pállal egyidőben még három Vörös Pál szerepel a város és megye életében, ezért tehát kétségtelen döntő bizonyíték után kellett kutatni, amit Vörös Gergely pecsétgyűrűjének lenyomata alakjában városunk levéltárában meg is találtam. Eszerint városunk legrégibb összeírásában szereplő D. Gregorius Vörös és Veres Gergely ugyanegy személy és kétségkívül Vörösmarty. A város levéltárának 1688—1700/117. sz. alatt őrzött nyugtáján az 1697. évi tanács tagjainak aláírását és pecsétjét láthatni, többek között Gregorius Vörös-t, de „manu aliéna" azonban a név mellett ott a Vörösmartyak armálisa. A paizs oldalából középen felül kiinduló és felső karimáig érő ék által hasított paizsban az éktől jobbra és balra vörös rózsa. Az ékben párduc, jobb karmában hatágú csillagot tart. Sisakdisz: Kardot tartó egyszarvú emelkedik ki a koronából. A pecséten a sisakdisz unicornisa és a két pajzsrózsa jól kivehető, az ék párduca elmosódott. Fia Pál itt él tovább. Egyidőben szintén mint porkolábot ismerjük. Ennek fiai Ferenc, József és Sándor 1749-ben a család többi ágával egyidőben Tolna vármegyétől nyernek nemesi bizonyítványt, melyet Fejérvármegye 1749 évi aug. 18. gyűlésén maga is elismer. Ebből az ágból, közelebb Ferenc fiától, Mihálytól származik a költő Vörösmarty Mihály, ki ekkép valójában fehérvári származású, habár Nyéken született. A fehérvári ág tagjai eltérőleg a másik két ágtól katolikus vallásúak és a XVIII. sz. folyamán legtöbben a megye szolgálatában állottak. A XIX. század elején több gazdatiszt szerepel közöttük, míg a XIX. sz. vége felé államhivatalnoki, tisztviselői pályán találkozunk velük. A család legújabb korára vonatkozó adatokat Vörösmarty Elek, a költő egyetlen még élő és városunkban lakó unokaöccsének, és leányának Hegymegi Kiss Lajosné sz. V. Erzsébet szívességéből közlöm, nemkülönben a család rokonának Nyéki Méhes Mózes könyvéből. (A Nyéki Méhes család és a rokon családok Bp. 1933)., bár ebben a régi adatokra vonatkozólag a szokott tévedések találhatók. - 19 -