Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

• Dormutil Árpád. szerepel ez részint a bizottság feltett kérdésének folyománya, mely a két Gergelyt egy személynek veszi, esetleg azonban ép oly elírás, mint amilyent az 1817. évi fejérmegyei testimoniális másolója követett el, mikor a jegyzőkönyvből V. Mihály, a költő nevét kihagyta, míg a fogalmazványból a költő János nevú testvére maradt ki. (v. ö. Sch. M. : A Vörösmarty család múltja 10. 1.) ez esetben tényleg fatális elírásról van szó Oeorgius a Gregorius helyett, melyet azonban nem én, hanem az 1749. évi, esetleg 1817. évi másoló követett el. Különben Tolna vármegye levéltárának 1749. febr. 25-éről keltezett deeoutruma is van, mely Dr. Hadnagy Albert közlése szerint így hangzik: »Vallya meg a tanú... stb., hogy Kádártán a nemes Vörösmarty familia, úgymint Gergell, András és István mindenkor nemesi szabadságban élvén, vérszerint való atyafiak voltak-e?« Itt is tehát Gergely szerepel és nem György. Kérdem tehát, szabad-e történésznek csak egyoldalúlag nézni az adatokat és tudomásul nem venni a más helyütt előforduló és több oldalról egybehangzó adatokat, mint azt a biráló teszi. Mindezen adatok tudatával állítottam tehát, hogy a Fehérvárott a XVII. sz. végén és XVIII. sz. elején szereplő V. Gergely azonos a fenti genealógiában szereplő Gergellyel és állításomat továbbra is fenntartom. Ami most már a címerkép kérdését illeti, ott a bíráló által készített pecsétlevonat képe egy "kardot tartó állatalakot mutat (a cimerleirásban kardot tartó egyszarvú), míg a pajzsban határozottan megállapítható a két rózsa (itt csillagformájú), az álló párduc alakja azonban a pecsétlő kis formátumából kimaradt. A szimbólumok tárgyi feltételei tehát azonosak, alaki feltételeiben azonban eltérések mutatkoznak. Döntő érvként tehát sem pro sem contra fel nem használható. Hogy azonban a valószínűség az én feltevésem mellett áll, bizonyítja elsősorban Dr. Hajnal István egyei, tanár abbeli közlése, mely szerint »kétségtelen, hogy a címerábrázolásban előfordulhatnak az idők folyamán jelentősebb eltérések is.« Ilyen eltérés lehet például abban az esetben, amikor a vésnök nem kevesebb mint kb. 240—250 évvel, azelőtt leírás, esetleg szóbeli közlés alapján készítette a pecsétlőt és nem az eredeti címerrajz szerint, ami jelen esetünkben fennforog, mert Vevér Emil közölte veszprémi adai szerint (I. B. alatt), V. László csak 1793-ban veszi ki a vármegye levéltárából a Vörösmarty-cimert, míg az eredeti armalislevél illetőleg másolata bizonyára a zalai ágnál volt, mert ezek pereskedtek donatióik ügyében a veszprémi püspökkel (v. ö. A. alatt 2. tanú vallomása ad l.-um). Még egy kétséget kell eloszlatnom, mely a biráló füzetének 80. oldalán foglal helyet. Eszerint dolgozatomban Mihály egyszer testvére, máskor fia Gergelynek. A biráló nem fogja rossz néven venni, ha humorosnak kell ezen állítását mondanom, mert itt is — 86 —