Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

Ásatás a bicskei kőkori telepen. 6 db. ujj és körömbenyomásos, 2 db. vonalas díszítéssel. (Lt. sz. 8914—27). 12. Finomabb kidolgozású edénytöredékek: 4 db. oldalrész diszítés nélkül, 4 db. bütykös, 4 db. vonaldísszel (függélyes, ives, zegzugos), 4 db. piros festékes, 2 db. hasított patára emlékeztető lábbal. (Lt. sz. 8918—21). 13.) Edénytöredékek emberlábfejes talppal 2 db. (Lt. sz. 8922). 14.) Edénytöredék átfúrt madárfejjel (Lt. sz. 8923), 15.) Gyermekjátékként szereplő edényke töredéke (Lt. sz. 8924). 16.) Egyéb agyagból készült tárgyak: csillagalakú, felfűzésre szolgáló lyukkal ellátott csüngők, közülük 6 db. hatágú és egynek meglevő ép nyúlványa férfi nemiszervre emlékeztet, 4 db. ötágú és egynek ágai levélszerűen kiszélesülnek, a másiknak ugyancsak nemi jellegé van, (hasonló leletről, mint amulettről tesz említést Tompa I. m. 37. 1. XXXV. t. 10. á), 1 db. hálónehezék, 4 db. piros festéktöredék és 1 db. az 1. sz. sírból. (Lt. sz. 8925—35, 8938). A fölbontott őt sír közül csak az 1., 2., 3. és 4. sír csontrészei voltak megmenthetők, melyek a múzeum leltárában 633—635/1933. sz. alatt szerepelnek. A leletek e nagyszáma és változatossága most már biztos támasztó pont, hogy a bicskei telep helyét a vele rokon kőkori leletek között megállapíthassuk. Ebben nagy segítségünkre van Tompa F. a szalagdíszes agyagművesség magyarországi kultúrájáról nemrég megjelent, fentidézett műve, mely osztályozva a neolitkori festett edényeket a bicskeieknek megfelelők korát Kr. e. a 3000—2500 közötti időszakra helyezi és Tiszai-kultúra név alatt foglalja őket össze. A bicskei festett edényeíTalapszine az edény égetési szine és ezen a festék minden mintázat nélkül csak egyszerű szalagok vagy foltok alakjában jelentkezik. Ez alapon korunk a Tiszai-kultúra második időszakára esik, vagyis a neolitkor végére, közel a rézkor kezdetéhez. A leletek értékét emeli, hogy e korból Tompa térképe szerint festett edény a Dunántúl eddig csak Tolnamegyéből (Lengyel, Tevel, Nyanyapuszta, Hidegkút, Simontornya) és Somogymegyéből (Somodor) ismeretes. Nagyon fontos körülmény, hogy Bicskén a telep mellett meg van temető is. E kettőnek együttes föllelése kevés esetben sikerült. A székesfehérvári múzeum szempontjából pedig a bicskei ásatást az teszi becsessé, mert eddig a kőkor nagyon szerényen szerepelt a múzeum régészeti gyűjteményében, most pedig az ásatás révén oly nivóra emelkedett, mely nemcsak hazai, de külföldi vonatkozásban is figyelmet érdemel. Marosi Arnold. - 43 -